Irány Nevada

Los Angeles nyugalma ránk telepedett. Éreztük, váltani kell, magunk mögött hagyni a selymes parti homokot és a kaliforniai napot. Tudtuk, nem halaszthatjuk tovább, neki kell lendülnünk Nevada kihalt sivatagainak, hogy még az éjjel elérjük Las Vegast, a mindenféle biztonságtól tökéletesen mentes zakkant oázist.

Utunk a szent célhoz méltatlanul kezdődött el: hatalmas dugó Los Angelesből kifelé menet, miközben a dög melegben araszolgattunk, azon töprengtünk, vajon a motor bírni fogja-e a klímát anélkül, hogy szétfolyna. Aggodalmunk felesleges volt, a motor nem melegedett, csak a benzint zabálta... Miután a dugót és Los Angelest is magunk mögött hagytuk, hatalmas vihar szakadt ránk, az addigra hegyek oldalában kanyargó kétsávos úton szart se láttunk, kábé harminccal-negyvennel hajtottunk csak, bekapcsolt vészvillogóval, és reméltük, hogy a mögöttünk jövő is ezt teszi... Ráadásul a térképet is elvesztettük, mert be volt csípve a jobb első ablakba, hogy árnyékot adjon Zozónak, aki később mégis lehúzta az ablakot, hogy megnézze, kint meleg van-e, a térképet pedig kitépte a huzat... úgyhogy az éppen akkor durván nekikezdett esőben még rohangálnunk kellett az autóúton is. Nevadában egyébként még egyszer elkaptunk egy szép kis esőt. Annak fényében, hogy ez egy sivatagos terep, ahol gyakorlatilag alig van csapadék, ez elég meglepő, mondta is egy helyi eladó, amikor meséltünk neki. Mi vagyunk itt az esőistenek...

Késő délutánra értünk el a Joshua Tree Nemzeti Parkba. Ez a kősivatag azokról a furcsa fákról kapta a nevét, amik a U2 Joshua Tree című albumborítójáról lehetnek ismerősek.


A park hatalmas méretű, teli meredek szikladombokkal, fákkal, gizgazokkal meg különféle aljas állatokkal (kígyók, pókok, skorpiók stb), amik viszont csak éjjel jönnek elő. A legdurvább a csend volt: tökéletes, süket, rideg, döglött csend, a civilizált ember elméjének legnagyobb ellensége. Se autózajok a távolban, se repülők az égen, se gyalogosok cipőjének koppanásai, se beszélgetésfoszlányok, se a fák leveleinek zizegése vagy a madarak csacsogása... a füled kétségbeesetten keres kapaszkodó után, aztán feladja és halkan csengeni kezd, mintha ő sem bírná a puszta semmit hallgatni...

Mikor elhagytuk a nemzeti parkot, már esteledett. Megálltunk vacsorázni egy kis városkában (Nevadában, már mélyen a sivatagos tájban járva persze, hogy egy kínai gyorséttermet találtunk...), aztán elindultunk északnak, tudván, hogy most jó ideig semmilyen várost, megállót vagy benzinkutat nem fogunk találni.

A naplemente gyors volt, hamar éjjeli sötétségben találtuk magunkat. A kétszer egy sávos út szélén még fényvisszaverő oszlopok sem álltak, minden, amit az útból láttunk, annyi volt, amennyit a fényszóró megvilágított magunk előtt. Szembejövő autó kevés jött, de legalább olyankor előre lehetett tudni, hogy merre kanyarodik az út. Oldalra nem sokat láttunk, csak a köves homokot és néhány közelebbi felvillanó növényt. Kint egyáltalán nem volt hideg: egyre beljebb értünk a kősivatagba, ahol még mindig minden forró volt a naptól. A "fedélzeti számítógép" szerint vastagon negyven celsius felett jártunk még tizenegy óra körül is. A kávé bennem és Jimi Hendrix a cd-lejátszóban pedig azon dolgoztak, hogy ne álmosodjak el...

A Mojave sivatagot elhagyva újra egyre több települést és autóst találtunk. Vegas előtti utolsó megállónk egy benzinkútban volt, baromira ki lehet száradni egy klímás kocsiban, a csapból pedig sok helyen csak (gyanítom, természetes módon) meleg víz jött, úgyhogy sokszor kellett innivalót vennünk. (Szerencsére itt kicsit kiegyenlítettebbek az árak, nem kerül többe egy üveg üdítő New York belvárosában, külvárosában, Los Angeles egy strandján vagy éppen egy benzinkútban.) A hely árulkodó volt: a bolt része tele volt kalapokkal, hawaii ingekkel, bőrdzsekikkel és napszemüvegekkel, déli zászlóval díszítettek mindent, nagy stócokban álltak az Elvis-es, Monroe-s és John Wayne-es képeslapok, a fal mellett pedig félkarú rablók álltak sorban...

Még fél óra az úton, és a sivatag sötétségét a neonfények ezerszínű világa váltotta fel. Éjjel egykor hatalmas forgalom várt minket az éjszakai életet élő városban. Elértük Las Vegast.