Második fejezet : trip-day Bostonban
...amely nem is a második (de már nem emlékszem, hogy hányadik volt az utolsó normálisan számozott fejezet), és amelyben jól ismert ifjú barátaink bemutatják, hogyan lehet $16 elköltésével megnézni Bostont és egy iszonyatjó chillout napot tartani a nagy gürcölés közepette. (Nincs Micimackó!)
Az első trip-day programja Six Flags volt, azaz a marhajó vidámpark. Most érkezett el a második session kirándulónapja, ahol a kitchen staff Boston mellett döntött. A másik lehetőség egy óceánparti bícs lett volna (beach, nem bitch... kac-kac, örök poén) fürdési lehetőséggel az egész napra.
Az utazást megelőző nap szívás volt, mert akkor kellett előkészteni a reggelit és a másnapra vihető szendvicseket, meg persze összelopkodni a raktárból és a frigóból a jobb cuccokat ;) .
A buszsofőr elég jó arc volt. Amikor felszálltunk akkor egy Mick Jagger fejű kiöregedett rokker csávónak tűnt, be is rakta a jó kis gitárzenénket(lásd feljebb). Aztán kiderült az első megállónál, hogy nő, de ez mit sem változtatott a dolgon. Akkor is jó arc volt, lazán vezetett nem tolta a szokásos buszvezetős hülyeségeket és majdnem elütött egy kamiont a benzinkút parkolójában elinduláskor.
Mikor felbukkant Boston az egyik domb mögül és mindenki megpillantotta élete első felhőkarcolóit eszeveszett fényképezés kezdődött a buszon. Mindenki a bal oldali ablakokra tapadva nyomkodta a gombot. Persze jó fényképet csak én tudtam készteni, mert a sok pancser nem tudja hogy kell üvegen keresztül messzire fotózni (*kárörvendő nevetés*).
Szóval amikor leszálltunk evvel az érzéssel és a határtalan szabadság érzetével a mellkasunkban nekivágtunk az első népszerűnek tűnő utcának és csak három forduló után jöttünk rá, hogy azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk és mit akarunk megnézni és hogy egyáltalán merre menjünk. Szerencsére azért a három forduló alatt útbaesett egy kis túrisztinfó ahol felmarkoltunk fejenként egy-egy ingyenes Boston-belváros térképet(ha már ingyen van mindenkinek kellett).
A megvalósított terv
Innentől kezdve baromijól éreztük magunkat egész nap. Mintha egy más világba csöppentünk volna. Az igazi Amerikába, nem a tábori Amerikába :) . A Busz a Quincy Market közelében rakott ki minket úgy 11-12 felé. Este kilenkor pontosan ugyanonnan indult tovább, tehát jó kilenc óránk volt bejárni az útvonalat, amit meg is tettünk. A Quincy Market egy marhajó hosszúkás piacépület, amiben szinte csak kajáldák sorakoznak, de abból minden féle. Sushi, thai, wok, koreai, kínai, bbq, hamburgeres, tengeri herkentyűs, stb... A market mellett meg beülős éttermek és sétálóutcák vannak innen ez a jobboldali fotó is(a jobboldali szürke épület a QM).
A market utáni következő célpont a Boston Common park volt. Ez egy városliget szerű és méretű dolog, de rendben van tartva, jobb hangulata van, szellősebb és nem csak csövesek vannak benne. Addig viszont a belváros szívén kellett átvágnunk. A felhőkarcolók között tekeregve találtunk egy kis kápolnát vagy nemtommit, de marhajól nézett ki(balra a képen), mintha besompolygott volna egy kisgyerek a komoly felnőttek közé. Boston belvárosa egyébként hangulatra könnyed és laza. Nekem legalábbis így tűnt, nemtom milyen lesz majd a többi nagyváros, de Boston nagyon tetszett. A parkban jó kis dzsembori figadott. Mindenki fürdött a közmedencében, mindenki a füvön heverészett, tiszta hippi telep hangulata volt. A parkból marha jó kilátás volt Downtown Crossingra, ami megint magasházas rész. A park melletti Massechussetts State House-ot is megnéztük, ami tulajdonképpen Massechussetts állam parlamentje, vagy valami olyasmi, de nem valami nagy pukkanás... olyan mint egy dzsámi. Ja, és ráadásul be sem tudtunk menni, csak kívülről tudtuk megnézni, meg elhülyéskedni a JFK szoborral(további infóért keresse fel a galériát). A state house után folytattuk utunkat a Downtown Crossing felé.
Chinatownból a tengerpartra akrtunk lejutni minél rövidebb úton, ezért gondoltuk, hogy ha elindulunk a Beach street-en akkor az jó irányba visz majd. Háát... kb jó irányba vitt is, de közben volt egy autópálya csomópont. A térképpel való rövid konzultáció után elindultunk északnak, az Essex street felé. Itt találtunk egy marhanagy pályaudvart amin úgygondoltuk, hogy keresztülmegyünk, mert hát miért ne, de mikor már tíz perce bolyongunk rájöttünk, hogy arrafelé nincs kijárat. De cserébe találtunk egy menő kereszteződést a pályaudvar nyugati felénél, ahol csomót pózóltunk(lásd jobbra). Volt egy kis sztori két fapofa csajjal, akik nem akartak odébbmenni, amikor fotóztunk, de leszereltük őket(bővebb információ a galériéban). Mikor végre lejutottunk a vízpartra megörültünk, ám ekkor kiderült, hogy csak egy szaros csatornánál vagyunk még és nem az óceánnál, ráadásul még a Bosztoni teadélután hajót is éppen renoválják, ezért nincs kint, nem lehet megnézni.
Nna akkor ha már ott voltunk átmentünk azon a hídon. Közben fotóztunk. Ez megint viccesre sikerült. A fotózásnál naggyon benézett egy pacák(fotót lásd a galériában), amit ott nem is vettünk észre csak utólag itt a táborban, mikor visszanéztük a fotókat. A híd egy külön kis modern városrészhez vezetett minket, ahol volt valami konferencia center, aminek a tövébe ültünk le pihenni kicsit, mert már eléggé kifáradtunk a sok gyaloglásban(itt született a következő vicces fotó , lásd balra). Ekkor már irtóra óceánpart-éhségünk volt, ughogy rászántuk magunkat(és Andrist is sikerült meggyőzni egy kis szelíd unszolás és rugdosás hatására) hogy továbbinduljunk északnak, visszamegyünk a hídon és kifekszünk az óceánpartra a maradék három órára(ekkor már fél hat magasságában jártunk). Útközben megintcsak türtént egy-két vicces dolog, mint például hogy találtunk egy vas sárkány szobrot, meg feltűnően pedofil-beütésű plakátokat a nyílt utcán(lásd a jobboldali képen, felül). Ezután már annyira otthonosan éreztük magunkat, annyira ellazultunk, hogy bevállaltuk a booty time-ozást ugyanezen a hídon. Najó több oka is volt annak, hogy pont itt tettük meg. Például az, hogy marhajó volt a háttér, meg hogy ha a pedofilok reklámozhatnak akkor egy szolíd kis booty time-on csak nem akadnak ki a bostoniak, meg hogy a kamera már naggyon merülőben volt és nem akartunk kockáztatni**. Ez meg annyira felvidított minket, hogy arra gondoltunk, "Úgy meginnék most azonnal egy jéghideg sört!". És így is tettünk.
Huhh... Egyenlőre ennyit mára... Jó kis feltöltődés volt a sok robotolás közepette. Kellett már. Nagyon kellett... Ha "csak" ennyire lesz jó New York és Los Angeles, akkor már megérte az egész szívás egész nyáron keresztül... :D
__________________________________________________________
*: kifogott egy mexikói pacákot, aki modta neki hogy "itt meg itt vagy apukám, de gyere, szállj fel velem a buszra mert majd útközben elmagyarázom pontosabban"... szerencsére ez az opció nem volt túl szimpi Zozónak, ezért inkább visszajött. Egyébként saját elmondása szerint nem volt éles a helyzet, nem arra utazott a pacák amire ti gondoljátok csak tényleg barátságos akart lenni és sietett.
**: A Booty-time egy diszkószámnak a címe(vagy csak a slágersora... vagy valami... nem ez a lényeg), ami a "Ford Farlaine kaladjai" című filmben hangzik el, azaz kerül előadásra. Innen a hagyomány, amit végig fogunk vinni Amerikán és minden nagyvárosban vagy híresebb helyen le fogjuk magunkat videózni, amint booty time-ozunk. Ezt a családtagok kedvéért... :D
***: Olyan liquore store, ahol lehet mást is kapni nem csak piát. Magyarul kisbolt, közért... tudjátok.