2007/06/24

"I believe in America..."

Furcsák ezek az amerikaiak. Furcsa ez az egész.

Egyrészt nagyon sok előzetes várakozással jöttünk ide, valószínűleg sokkal többel, mint bárhova máshova külföldre annak előtte. Annyi amerikai filmet, könyvet, zenét stb faltunk már fel, hogy a tipikus furcsa bizsergés, ami akkor éri az embert, mikor először lát valamit élőben, amivel amúgy valamilyen formában már találkozott (pl a Colosseum vagy az első sziklás tengerpart), ez esetben összekeveredik a tompa megszokottsággal, "hát persze, hogy minden harmadik autó egy sárga taxi, elvégre New Yorkban vagyunk" (bár abból csak keveset láttunk eddig, de ez az érzés már akkor megvolt). Mert annyiszor láttuk már.

Másrészt viszont hiába próbál az ember fogódzót találni és általánosítások kerítésével körülírni, amire gondol, mert egy ilyen baszott nagy országnak nyilván ezerféle arca van, különösen, hogy a népessége is egy állandóan változó arányú totálisan kaotikus keverék. Azért még így is vannak dolgok, amikkel gyakran találkozunk, nyilván valamilyen mértékben jellemzőbb az itteniekre, mint mondjuk az európaiakra és így tovább, de hát megint csak: arányában nagyon keveset láttunk/látunk/fogunk látni, nem is túl mélyre, és hát tele vagyunk "+/-" elvárásokkal is. Tehát az elmondottak abszolút csupán személyes véleményként kezelendők és akként is csak időlegesnek és bizonytalannak. Nehogy magabiztosan hülyeségeket hordjak össze, bizony.

A sok rizsa után jöjjön néhány kósza vélemény. Itt minden kurva laza! (Ez jó nyitószövegnek hangzik egy felsoroláshoz mondjuk, de az most elmarad, mert nem tudok sok konkrétumot mondani. Egyszerűen csak mindenki laza.) Lehet, hogy az itt szokásos viselkedésnormák okozzák ezt az érzést, lehet, hogy az, hogy nagyon hirtelen szakadtam ki a zsúfolt, szmogos, vizsgák árnyától kísértett Budapestről a tágas barom utakkal, de kevés autóssal, rengeteg zöld területtel, nyugis , kicsi kertvárossal megáldott tábori létbe. (A tábor maga félig be van tolva az erdőbe, néhány barakkhoz igen meredek ösvény vezet! Az amerikai "Chip&Dale mókusok" és az egerek pedig olyan gyakran rohangásznak körülöttünk, hogy két nap után mindenki immunis lett rájuk és már nem kapkodunk a fényképezőgép után.) Be kell tartani a szabályokat (erről később), de az amerikai gondolkodásmód, azt hiszem, nem a szabályok ellenében feszíti ki a játékteret ("hogyan játsszuk ki"), hanem elfogadja, és azon belül meg olyan laza, hogy szétesik.
Féltem a kötelező jómodortól is. "Nájsztumítjúzzon napjában milliószor az, akinek hat anyja van, de ne én!, és ha rossz kedvem lesz, nem mosolygok, basszátok meg... Magyar vagyok! Álmosan nem köszönök senkinek! És nem köszönök meg minden apróságot, hiába várod, mert felesleges!", gondoltam. Nos, ez a hozzáállásom nyomtalanul elpárolgott (ami engem szerintem még a Daninál és a Zolinál is jobban meglepett). Nem tudok erről mit mondani, itt mások a szokások, és kész, azonkívül úgy tudom, bizonyított tény, hogy az ösztönös gesztusok, nem verbális reakciók (mint például jó közérzet esetén a mosolygás) visszafelé is hatnak (tehát a mosolygástól boldogabb leszel). De még ezt figyelmen kívül hagyva is, nem normálisabb a valóságosnál (ösztönösnél, őszintébbnél stb) kedvesebbnek és figyelmesebbnek mutatkozni, mint érzéketlenebbnek? Szóval ha ezt elfogadja az ember, akkor nem gond amerikaiul viselkedni, sőt sok helyzetben még kifejezetten jól is esik, hogy használhatom ezeket a kifejezéseket, amik alapban nem sokat jelentenek, de lehet őket úgy mondani, hogy jelentsen valamit. Szóval ez a dolog tetszik.
Amit gyakran hallani, hogy itt általánosságban kövérebbek az emberek, nos ez valószínűleg igaz, de csak egy-két ijesztő embert láttunk, az általános elhízás nem olyan durva, a fiatal nők meg sportolnak, és ez a nem éppen kalóriaszegény táplálkozással együtt sok esetben csinos alakot és pont megfelelé méretű húspárnákat eredményez. Azért a táplálkozással vigyázni kell, minden fejlett országban egyre nagyobb gond ez, és ha nem akarjuk, hogy az átlagéletkor mélyrepülésbe kezdjen, nagy változásokra van szükség. (A tej viszont finomabb, ha kevesebb szűrésen és kémai csesztetésen megy át. A tejben legyen zsír és olyan tejszínes beütés is! Az amerikai tej fehér víz. De még íze sincsen, az adalékok ellenére sem! Szörnyű. Az amerikai kávéról meg ne is beszéljünk. Amerikai kávé nem létezik.)



Itt még a csocsófigurák is dagadtak?!

Amit nem tudtam megszokni még: a batár nagy kocsik. Mindenki terepjáróval, pick-upokkal, kisbuszokkal közlekedik. Nem utálom én ezeket a kocsikat (bár biztos rengeteget zabálnak, nem mintha szerintem itt ez bárkit is érdekelne), csak szokatlan a dolog. Ami viszont bánt, az a pazarlás. Itten geci jólét van (lehet, hogy a nagyvárosok szegényebb negyedeiben mást látunk majd, de most itt vagyunk New Englandban, és itt ez van), ki szabad dobni a kaját (úgyis többet adnak, mint amennyit meg tudsz enni), bagóért jutsz használt kocsihoz, amit utána elég beletolni a tengerbe vagy elvinni egy roncstelepre, és így tovább. Mondjuk ennek egy része már Európába is igencsak jön be, más részét meg talán csak azért érzem hangsúlyosnak, mert a konyhán default és külön kóserügyi higiéniai okokból rengeteg kaját és nyersanyagot hajítunk ki.



Hej, a büszke csillagos-sávos Amerikában mindenhol ott van! (Minden McDonald's 'M' betűre, telefonfülkére, szoborra, parkbejáratra stb jut minimum két nagy amerikai zászló. Nem vicc!)

Apropó konyha: fogunk mi is főzni, most már majdnem biztos. Én elsőre a gulyásra szavaztam, ami viszont kiüti a pörköltet... hmmm, lehet, hogy inkább egy szimpla húslevest kéne csinálni vagy gyümölcslevest, akkor lehet pöri galuskával, de előételnek még Hortobágyi húsos palesz, utána meg rizskoch és csokis süti (francia recept) mondjuk. Négyen leszünk majd a munkára, ha a debil nagy eszközök kezelésével nem lesz gondunk, akkor semmivel.

Üdv, tépek kajálni mostan. Legyetek jók, és írjatok ám, hogy tudjuk, hogy miről írjunk és hogyan, és miről és hogyan ne stb.

Kicsit többet a konyháról

Ígéretünkhöz híven feltöltöttünk több képet, meg videót meg minden... most pedig összegyűjtöttem az erőmet, hogy írjak egy hosszabb postot.

Mi tehát konyhások vagyunk, és ezért a konyhán dolgozunk nap mint nap. Azért, hogy egy kis képet kapjatok erről úgy gondoltam, hogy írok róla kicsit.



Ez az ebédlő(Dining Hall), ahol minden étkezés folyik. Itt fog enni majd a tábor apraja-nagyja ha itt lesznek a gyerekek(tudom, hogy ezt nagyon sokszor emlegetjük, de csak azért mert mi itt élőben is egyre többet idegesítjük egymást vele... nemtom mi lesz itt...). Tulajdonképpen arra mire akartam arra nem jó ez a kép, mert pont csak az első fele látszik az épületnek. Innen jön be minden földi halandó, de mi a konyhások hátulról megyünk be, ami az első videón is látszik meg a következő képen:





Bejutottunk tehát a konhyába(a baloldalon látható szürke lengőajtón keresztül). A bejáratnál közvetlenültalálható egy polcos állvány, amire pakoljuk a konyhába be nem vihető cuccainkat és amin vannak a tiszta kötények és a papírcsákók. Ettől beljebb egy vizes tartály és a poharaink(ez az egyetlen hely, ahol inni lehet a konyhában). A fénykép fő témája azonban a konhya egyik legkirályabb cucca: a fridzsider. A nagy fémajtó mögött egy kisebb nappalinyi hűtőszoba van, amit szintén láthattatok már "élőben" videón.

további fotók:


____________________________________________________________________



Ha kicsit beljebb megyünk a konyhába a süteményespultokhoz érkezünk. A kéksapkás úriember mögött látható két pultról van szó. Itt készül minden édesség, úgymint cookie-k, brownie-k(csokis pite), cheese cake-ek(nem, ez más mint amit a spanyoloktól tanultunk) sőt még a speciális zsidó szombati kalács is a Hala[ejtsd: erős 'há'-val]. A kép előterében az ismételten ipari méretű habverő és tésztakeverő gép(aminek rejtelmeit Andris és Felipe Mosha a szakács segítégével próbálja felderteni). A faablakos létestmény a szoba túlsó felén Mila a konhyaigazgató irodája(ahonnan az egész konhyát belátja ;) ).



Ami az előző képen Andris feje fölött volt látható most teljes szépségében megcsodálható. Ez a levesespult eszköztára.



Magát a levest a hatalmas Steamer-ekben főzzük(a képen a főnök, azaz a kéksapkás pacák mögött látszik egy).

A nagy fémbigyó a plafonon egy hattalmas szagelszívó ami azért kell, mert a levesek, a sütőplatnik és a fritőzök vannak alatta, amik nagyon büdösek lennének ha nem lenne 15másodpercenként lecserélve a felettük levő tér levegője.



A platnikon készülnek a rántott és grillezett húsok, ha nem péntek van, mert minden pénteken a kinti hattalmas grillrácsokat rakjuk tele, valamint pl most melegszendókat csináltunk rajtuk. A mögöttük levő fritőzök genyó egy dolgok... egyszer volt csak szerencsém tíz percet dolgozni velük de az elég is volt egy időre.



A platniktól csak egy hosszú asztallal elválasztva vannak a gáztűzhelyek, és a sütők. Itt a sütiktől kezdve a mélyhűtött csirkéig minden készül, de csak ritkán csinálunk itt akármit is, mert veszélyes és inkább a szakácsok dolgoznak itt.



A konhya másik oldalán a fridzsiderhez és a sütispulthoz közel van a húsos pult és rögtön a mosogató másik oldalán a zöldséges pult. Itt készülnek a nyers húsokból készülő ételek és a saláták, köretek. Itt már kicsit többet dolgozunk, és szeretünk is mert jópofa.

További képek:

___________________________________________________________________

A 'Service Line' belülről és kívülről:





További képek:



Mára ennyit... majd még jelentkezünk! ;)

Élet Eisnerben 2.

A második hét elteltével kezdünk beleszokni a munkába, az itteni életbe. Szabadidőnkben netezünk, zenélünk, filmezünk. Eddig a szomszédos üres bunkba jártunk zenélni, de oda sajnos már beköltöztek, úgyhogy maradt a mi sűrűn lakott bunkunk illetve a mögötte lévő árnyékos placc. Sportolhatnánk is, ha nem lennénk ilyen lusták, mert van egy csomó lehetőség. Lehet kosarazni, focizni, futni, ping-pongozni, airgame-ezni, kondizni, már a medencét is megnyitották egyik nap...
Esténként nagyon hideg van (egyre hidegebb), már az Illy is fázik, ami jelent valamit. A vicces az a dologban, hogy a szobánk tele van ventillátorokkal, amiket 3 karbantartó lakótársunk csórt valahonnan, dehát nem sok hasznát vesszük ilyen időben. Napközben egyábként általában meleg van, csak esténként hűl le nagyon az idő. Egyelőre csak egerekkel osztozunk a bunkon, de lehet hogy beköltözik majd egy pár mókus, nyúl, sas, esetleg egy medve (mondták, hogy egy pár éve járt a táborben egy medve).
A táborban egy csomó embernek van golfkocsija (hogy elektromos vagy benzines arról még folyik a vita), amivel közlekednek. A konyhafőnöknek is van egy, amit mi is vezethetünk, ha elcsórjuk, vagy ha elküldenek a nagyraktrába valami cuccért.
A mosással is minden rendben volt (bár illy pólója foltos maradt), visszakaptuk mionden cuccunkat, annak ellenére, hogy előtte mindenki óvva intett attól, hogy leadjuk, mert kimosssák ezer fokon, meg eltűnnek a dolgok...
Internetről rendelt dvd-k, cd-k, könyvek, térképek is érkeznek apránként (jó hogy nem egyszerre, mert így minden napra jut valami).
Szóval egyenlőre minden okés, nyugis a tábor. Kár hogy ennek a békés nyugalomnak végeszakad, ha megérkezik az 500 gyerek.



"Éljen a cs. kir. kretenizmus!"

A munkáról, a fáradtságról, a Korán kelésről és a stresszről, összezördülésekről nehéz jókat írni és még nehezebb megörökíteni, de a mókázásokat annál könnyebb! :D
Ezen a videón például a felmosók leöblítése közbeni spontán szívatás látható.




A szakácsoknak nagyobb a felelőssége (a múltkor például egy kondér marhát elcsesztek, mert túl korán megsózták és a zöldségeket is túl hamar szórták bele, így a hús száraz lett, a zöldségek szétfőttek... kaptak is fejmosást a főnöktől), de azért belőlük is előtör néha a debilség. Egyébként is érdekes, hogy munka közben, nap végén, fáradtan is mennyire hat az emberre a hangos zene (még azok is, amiket amúgy nem szeret), bár lehet, hogy éppen a fáradtság miatt annyira hatásos. Itt meg Mosha mossa menetelve a kondért.



Munka után pedig, akármilyen fáradt is az ember, muszáj néha elmenni mulatni. Nincs is jobb, mint egy időutazás vissza a hatvanas-hetvenes évekbe egy jó kis képzeletbeli acid trip erejéig a bowling klubba, ahol este bekapcsolnak a funny fények.



Reklámilly barátunk persze stílusos pózba vágódva figyeli strike-ját, de Zolit sem kell félteni, trükkös meglepetés split-et gurít merészen.







Végezetül néhány Funky Bowling kép meg még kettő Juráról, amikor strike-ot gurított.
("Your average psycho serial killer.")

Budapest Cowboys

Budapest Cowboys
A nyomunk Nevadában