Egy Storage Boy egy napja
5:30 - Félálomban észleled, hogy Nayil, az őrült ukrán egy szál alsónadrágban fel-alá mászkál, mélyeket lélegez és reggeli tornába kezd. Téged a pólódban, polár mellényedben, lepedőbe és pokrócba csavarodva is majd' megvesz az isten hidege. Visszaájulsz.
5:35 - Arra ébredsz, hogy Nayil fekvőtámaszozni kezd a nyikorgó fapadlón. Visszaalszol.
5:45 - Minden mobil ébreszteni kezd. Polifónikus csengőhangok polifóniája, durva. "Mostmá' fel kéne kelni", gondolod. Rossz lelkiismerettel visszaalszol.
5:58 - Felébredsz a gyanúsan nagy csendre. Két perc múlva meló! Leugrasz az emeletes ágyról, bele a munkanadrágodba és a cipődbe. A kabátod is felveszed, egyrészt baromira fázol, másrészt a zsebében ott van bekészítve a reggelid, egy alma. A füves lejtőn a konyha felé kocogva eszed meg, közben azon gondolkozol, hogy ha rászántad volna a plusz fél percet az úton való közlekedésre, akkor most nem lenne tiszta víz a zoknid a hajnali párától.
6:01 - Felkötöd a piros konyhás bandanát és máris indul a pörgés. Mindenki nagyokat köszön vidáman, hogy mutassa, hogy milyen tökös gyerek. Kajára nincs sok idő, de azért egy joghurtot meg egy híg kávét megiszol dugiban, aztán nekiállsz ládákat pakolni a mínusz tíz fokos mélyhűtőben.
10:00 - Négy óra munka és egy csomó (magát kényelmesen kialudt) ember étkezésének végignézése után kajához jutsz. Úgy eszel, mint egy állat, egy tálra pakolva a salátát, a húst, a zsömlét, a banánt vagy narancsot, a salátaszószt meg a tegnapi maradék muffint. Végül is egész sokfélét és finomat eszel, csak nem is nagyon tűnnek fel a különbségek. Viszont minden baromi jól esik.
10:30 - A negyed óra szünet közben rájössz, hogy megint többet ettél, mint kellett volna. A munka folytatódik, egyszerre kell az ebédre és a vacsorára főzni, közben pedig meglepetésszerűen új szállítmányok érkeznek, amiket a helyükre kell pakolnod a raktárban, a hűtőben, a mélyhűtőben és a másik hűtőházban (ahová egy kis golfkocsival hajtasz át), valamint - ritkán - a mályik közös raktárépületben. Ellenőrizni kell az áruk mennyiségét is, aztán aláírni a számlát. Mivel ezt is mi csináljuk, ezért a fuvarosok (is) igyekeznek jóban lenni velünk. :D
14:30 - Ebédhez jutsz. Mint a reggeli, csak durvább. Másfél-két óra szünet, optimális esetben. Ha viszont snack-es vagy, akkor négyre vissza kell jönnöd gyümölcsöt, sütit vagy jégkrémet osztani az amúgy is túlsúlyos amerikai kölyköknek. (Legalábbis a te szemedben mind az. Minek akarnak enni, amikor pihenhetnél?)
17:00 - A munka folytatódik, utolsó menet. A vacsora a legdurvább, sokféle kaja, több desszert, kevesebb ember (van reggeltől ebéd utánig shift, ezek az emberek vacsoránál már nincsenek ott). Eddigre már teljesen be vagy csavarodva: folyamatosan baromságokat művelsz és észre sem veszed.
20:00 - Ha gyorsan ment a vacsora elpakolása, már ehetsz is!
20:30 - Fáradtan, de megkönnyebbülten hazaindulnál egy életmentő zuhanyra és az oly' messzinek tűnő, oly' áhított ágyba zuhanásra, ha nem te lennél a három szerencsétlen "pink men" közül az egyik ("napos", ő mosogat a staff kajálás után és este tovább marad, az elnevezés onnan jön, hogy az illető neve gusztustalan gonosz barbár elvetemült rózsaszín kiemelő filccel van kihúzva a napi munkabeosztás papíron). Így viszont nekiállsz felsöpörni és felmosni a konyhát, egyúttal rájössz, hogy nem is volt akkora poén napközben nem felszedni a leesett csoki, saláta, hús, sültkrumpli stb darabkákat, hanem egyenletesen beletaposni az enyhén lyukacsos felszínű padlóba. Azért egy almát meg egy after-vacsi narancsot még elcsórsz, mielőtt bezárod a konyhát.
22:00 - Lezuhanyzol némi várakozás és szokásos esti, fáradtegymással való kekeckedés után. (Hé, hé, van meleg víz!) Lemennél a staff lounge-ba tévézni, de félsz, hogy holnap képtelen leszel felkelni. Az almát betömöd a kabátod zsebébe, jó lesz majd reggelire...
23:30 - A két maintenance-os srác megérkezik: részegen és valószínűleg betépve feltépik az ajtót, nagyot döngve végigzuhannak a fapadlón és megállás nélkül röhögnek. A két ukrajnai srác, Sasha és Nayil kipattan az ágyból (ez utóbbi természetesen egy szál alsónadrágban), és - többé-kevésbé szó szerint - kirugdossa őket a Legvidámabb Barakkból (No. 30), megállás nélkül oroszul átkozódva. Fáradtan röhögsz. Visszaalszol.
02:00 - Jura (hivatalosan Yuriy), a mentálhigiéniailag igencsak instabil lábakon álló srác álmában beszélni kezd. Nem érted a szavakat, de a hangerőből és hanghordozásból ítélve valószínűleg éppen megnyúzzák vagy elégetik. Mindenki üvölteni kezd. Internesönel káromkodás-kakofónia, gyönyörű. Röhögnél, ha éppen nem trágárságokat üvöltenél a sötét plafon felé. Egy "rohadékbüdösjuraaa!" közepén váratlanul elalszol...
