2007/08/13

Utolsó agymenés a raktáros melóról + egy trágár vicc

Nem az egyetemnek, az életnek tanulsz... ?

A raktározás tipikusan mérnöki kihívás. Meg kell látni a problémát! Tervezni kell! Ha például bepakolod boldogan a pontosan elegendő helyre az új szállítmány csirkét, de még aznap szükséged lesz a mögötte található kóser marhára, akkor hihetetlenül beszívattad magad, mert triplán kell pakolnod a hidegben. Egy-egy polcon, hűtőn belül is észben lehetne tehát tartani a felhasználási igények (várható) felmerülésének idejét, de a két hűtő között is (van ugye a Down Freezer, a másik hűtőház). Az egész dologról a számítógépek memóriájának működése jut eszembe (mert a rövid vizsgaidőszak alatt is sikeresen az agyamra ment az Infó 2...). Mit olvassunk be a merevlemezről, mire lesz legközelebb szükségünk? És mennyit olvassunk be? (Elég lesz iksz doboz hasábkrumpli, vagy le kell majd rohanni a plusz egy dobozért a lenti hűtőbe, ha nagyon fogy?)
Kár, hogy egyszerűbb tenni az egészre és gyorsan pakolni. Meg nem is mindig tudjuk, hogy mi mikorra kell...

Mazsi viszont a mechatronikai ismereit igyekszik a gyakorlatban hasznosítani. Amikor egy tologatható kis műanyag/alumínium kocsi félig szétjött a mélyhűtőben, miközben már rápakoltunk harminc kiló fagyott marhát, a Dani tanulmányozni kezdte a helyzetet. Szeme előtt különféle keresztmetszeti ábrák peregtek, fejében az alumínium csövek teherbírását és a hidegnek a fém rugalmasságára gyakorolt hatását mérlegelte, majd megfontoltan hozzám fordult, mivel a kocsi folytonossági hiánya az én oldalamon volt. "Basszál rá egyet!", magyarázta, majd, a megoldás mérnöki egyszerűségének és zsenialitásának szóló tiszteletteljes elképedésemet habozásnak értelmezve, hozzátette: "Lábbal".
Na ezen is napokig röhögtünk.

Budapest Cowboys

Budapest Cowboys
A nyomunk Nevadában