És jönnek és esznek...

Sokadik fejezet
amelyben megjönnek a kis vérszívók, mi tovább melózunk és persze Micimackó is lesz benne valahol...
Hát meggyüttek a gyerekek. Az első benyomásunk, amikor megláttuk a befelé áramló kocsisort és annak hosszúságát az volt, hogy "Bakker!!". Aztán megpróbáltuk poénként felfogni és elindultunk, hogy fotózzunk a ti informálásotokra.

Impresszív nemde?! :) Az volt a leg poénabb benne, hogy kb húszméterenként a sor mellett álltak ilyen hangulatfokozó emberek, akiknek az volt a dolguk, hogy egész nap amíg a kocsik özönlöttek befelé azt kiáltozzák, hogy "Hi! Welcome to Eisner Camp! Juhúúúú!".

Ime a képes példa.Elég röhejes volt...

Mikor kiértünk a tárbor bejáratához azt is megtudtuk, hogy külön rendőr volt kirendelve a kocsimennyiség miatt.

Aztán vidoran vidulva visszaballagtunk dolgozni... aztán már nem voltunk olyan boldogok... Mindent ötszörös mennyiségben kellett csinálnunk, a pöcsünkről is folyt az izzadtság, stb... Ám ekkor egyszercsak abba kellett hagyni a munkát, mert az egész kitchen-staff-ot kihívták a Dining Hall-ba, ahol az éhes tömeg morajlott. Kihvtak minket és Louis, az igazgató, elmondta a tábor összes lakójának, hogy mi vagyunk a kitchen staff. Mi főzünk rájuk minden nap, mi mosogatunk és gy tovább, hogy a tábor nem működhetne nélkülünk, de mivel általában éjt-nappallá téve a konyhán dolgozunk ritkán látnak minket a táborlakók ezért hajlamosak lehetnek arra hogy el is felejtsenek. Nnamost hogy ez ne történjen meg és hogy egy kicsit többet tudjanak rólunk mindenkinek be kellett mutatkoznia, elmondani pár mondatot magáról(honnan jött, mit tanul, hanyadszorra van itt, stb...) a közel ezer embernek. Felvezettek az emelvényre és kaptunk mikrofont meg minden rendesen. Nagyon jó érzés volt, hogy amikor lejöttünk az emelvényről mindannyian és mentünk vissza dolgozni a tömeg(gyerekek és felnőttek egyaránt) azt skandálták, hogy "kitchen staf! kitchen staff! kitchen staff!!"

Nna akkor hányat is töltsek a salátaöntetből??

Amikor elkészült a service line, volt egy kis pillanatnyi időm és kimentem fotózni egyet... A kaja már kint volt az asztalokon, mindenki evett és az egész rrohadtnagy terem televolt emberekkel!! Akiknek mi adtunk enni!!!! :DD

Csak 860-870 emberke...

Szóval megkezdődött az igazi meló. A napirendünk csak abban változott, hogy reggel 6-kor kezdünk és kb este 10-ig meg sem állunk(max 3 óra szünet két részletben). Tehát robotolunk :D . Najó elég a sajnáltatásból, a lényeg hogy tulajdonképpen nem nehezebb a meló csak több. Több szállitmány érkezik, több réntottét kell sütni(lásd a következő képen), többet kell mosogatni meg ilyenek. De valahogy csak megcsináljuk minden alkalommal.

Felipe küzd a húsz liter rántottával...

A napok végére mindenki eléggé kikészül. Rávetjük magunkat a maradék kajára és mindent felfalunk. Ezutén egy pihicigó, majd a hideg zuhany a bunkban... ezek nélkül nem lehet túlélni. Pár kép a helyzet szemléltetésére:

De van jó dolog is abban, hogy megjüttek a gyerekek. Pl megkaptuk a végleges szerelésünket, azaz a szakács-fejkötőt és a Kitchen staff-os pólókat!!! JEE!!! :)
Ittenvan:

(persze Micimackónak nem jutott... de cserébe elcsórta az összes mézet a raktárból :) )