2007/07/14

Koffeinstein

Isten áldja a KÁVÉT!!!
(Vagy "a mi urunk Adonai"? Már nem is tudom...)


Kávé nélkül meghalnánk mi, meg bizony,
De az amcsi kávét én meg nem iszom!
Híg az és nincs ereje, nem használ sokat,
Nem lehet vele vívni hosszú harcokat!
Hogyha több mint tizenkét órát dolgozol,
Igazi, izmos fekete kávéra szomjazol!
De az őrölt kávét itt a gép meg nem eszi,
Hát forrázd le a kávét, ahogy a török teszi!

K-Á-V-É



Hozzá kell tennem: kávéval is álmosodik az ember. Reggel hatkor teát szoktam inni, reggeli és ebéd után pedig főzünk egy-egy gyilkosan erős leforrázott kávét. A durva zaccot háromszori szűréssel teljesen jól ki lehet szedni, a finomzacc egy kis része benne marad, ha az ember a legjobb, legerősebb részt is átcsorgatja a végén a csészékbe, de az meg egészen finom (kicsit sűrűbb lesz tőle a kávé, mintha tejszínes lenne). De bő tizenkét óra alatt így is sokszor bekokulunk, viszont legalább van honnan tartalék energiát szereznie a szervezetnek! Nem kell mást tenni, mint körbe-körbe pörögni és fejhangon visítani közben, a levegővétel tilos!, esetleg még hideg vizet is lehet önteni a saját fejedre és/vagy késsel döfködni a segged (óvatosan). Ekkor a szervezet érzékeli, hogy gáz van, és a kávéból (ami a gyomorfalon átrágva magát a belső szervek közti űrben mászkált eddig) egy keveset felszippant egyenesen az agyba, és a koffein ott rugdosni kezdi a tekercseket, amik - a tévhittől eltérően - nem recsegnek, hanem nedvesen pufognak. És dolgozni kezdenek! És a test is! És máris tovább moppolsz vagy wreppelsz vidáman! Wáhháháháháhh!



More Coffee No Cry!

Budapest Cowboys

Budapest Cowboys
A nyomunk Nevadában