"Zen, avagy a raktár-karbantartás művészete"

(A Storage Boyok sirámai.)

A raktárosi munka felelősségtudatot kíván. Ha azt írod a leltárba, hogy van tizenöt doboznyi csirke, de aztán amikor el kéne készíteni vacsorára, kiderül, hogy az mind cukkini, akkor mindenki éhen marad*. Ha - a fenti esetből okulva - legközelebb azt írod, hogy nincs cukkini, pedig van még tizenöt papírládányi, akkor egyrészt a következő rendelés után tokától bokáig leszel cukkinival a hűtőszobában és nem fogsz elférni semmivel (lásd következő bekezdés), másrészt legalább a fele rátok rohad, még ha két napig csak cukkinivel tápláljátok is a tábort, azaz mindenki jól megszívja.**

A raktárosi munka elhivatottságot kíván. Egy hideg reggelen, didergősen kelve (pedig este még egy szál pólóban is meleged volt az ágyban), a konyhába zombi állapotban megérkezve az utolsó dolog, amihez kedved van, nehéz kartondobozokat pakolni magas és alacsony polcokra. (Hát még ha mindezt nem a szárazraktárban, hanem a hűtőben vagy - neadj'isten - a mélyhűtőben kell csinálnod!) Mindig mindennek rendben kell lenni, akkor is, ha éppen miután rendet raktál, a konyhai személyzet étkezni kezd, azaz magyarul: egy csapat gátlástalan, ingerült és kiéhezett csürhe beszabadul egy szűk helyre (a hűtőbe), és olyan dolgokat művel ott, amitől egy átlagosnál bunkóbb vaddisznó is elszégyellné magát. Ezek után pedig vedd komolyan a feddést, hogy miért nincs minden tál maradék vagy előkészített étel előírásszerűen lefóliázva és dátumozva!

Ellenőrzés, pipálás, aláírás.

A raktárosi munka gyors döntéskészséget és persze fizikai gyorsaságot is kíván. Az ember azt hinné, a raktárosoknak mindig van ideje piszmogni a pakolgatással, holott gyakran inkább úgy fest a helyzet, hogy amikor éppen békésen paradicsomokat szeletelsz, a főnök odajön, és közli, hogy egy szállítmány van érkezőben, leszel szíves átvenni. Ilyenkor (a hamarosan úgyis megérkező stresszt előre is levezetendő) beledöföd a kést a legközelebbi kollegádba, a paradicsomokat a falhoz vágod, nagyot káromkodsz, majd futva indulsz a konyha hátsó bejárata felé, aztán megcsúszol a forró olajon, amit a szakácsok a földre csorgattak, három métert korcsolyázol a gumitalpú kölcsönklumpádban, miközben az egyensúlyod megőrzése érdekében vadul kalimpálsz a legszebb Tom & Jerry-s hagyományok szellemében, aztán belekapaszkodsz a fuvaros srácba, aki a kamionnal érkezett és a ládákat pakolja éppen, kirántod a zsebéből a számlát/árulistát, amit majd alá kell írnod, miután alaposan ellenőrizted, hogy minden ténylegesen meg is érkezett, "hol tartasz, haver?", hörgöd közben közvetlen modorban bele a faszi fülébe, mire ő vigyorogva biccent a hűtő felé, bár az iPodját nem kapcsolta ki, de még így is hallja felcsapó átkozódásodat, mert ez azt jelenti, hogy a raktárral már végzett a fickó, szóval rohansz a raktárba, ahol - legrosszabb félelmeidet beigazolva - hatalmas halomban állnak a chipses, peanut butteres***, salátaöntetes, lisztes, cukros, sütiporos, eldobható só- és borsszórós, kiscsomagos majonézes, ketchupos, mustáros, jelly-s, juharszirupos stb stb stb kartondobozok, mindegyiken egy kicsi, ördögien gonosz módon mindig más oldalra ragasztott sárga vonalkóddal, amit - ha nem ismered fel elsőre a cuccot - meg kell keresned a dobozokon, széttúrva, feldöntve és átpakolgatva a felhalmozott tornyokat, mindeközben pedig észben tartanod, hogy melyiket pipáltad ki a listán és melyiket nem, persze, hogy hiányzik valami, a fejedhez kapsz, üvöltesz, mi a !%§#@ért nem tudott a főnök előbb szólni, hogy a pakolás elejétől itt legyél?, csak annyit raksz a helyére, amennyit muszáj, aztán rohansz a hűtőbe, szanaszét kupac doboz/zsák banán, barack, alma, cukkini, paprika, krumpli, uborka, háromféle saláta, sajtok, tejszínek stb látványa fogad, plusz néhány kóbor dinnye, a delivery-s manusz ráadásul már a mélyhűtőbe pakol, látod a kis ablakon keresztül, neked viszont csekkolnod kell még itt mindent, ahol még csak sárga vonalkódos papír sincs mindenen és az új dinnyék például megtévesztően hasonlítanak a régi dinnyékre, pörögsz, nem érzed a hideget, "mindössze" egypár spéci sajt hiányzik, a mélyhűtő hamar megvan, közben az ürge kint becsukja a rámpát a kamionba, a számlára vár, amit te nem írhatsz alá, "hol vannak a csokis sütik?", makogod, igyekszel szemét, kegyetlen alaknak tűnni, hogy tiszteljenek a szállítók és ne csesszenek ki veled, de ez persze nem parázik, a körmeit piszkálja elgondolkozva, "ja, azokat utólag raktam be, máshol voltak a kamionban, nem a száraz cuccok között", mondja végül, pipálsz, "a sajt sincs meg, te szemét dögkeselyű, ezt nem úszod meg!", rikoltod vérben forgó szemekkel, "a sajtot már elvittem, kell az ebédhez", szól mögötted a főnök hűvösen és tarkón ver egy sokszáz-főre-készülő-rántotta-keverő lapáttal, majd aláírja az utolsó számlát is és úrias intéssel elküldi a Delivery Boy-t, aki alázattal csattintja neki bokáit össze, és mielőtt kimúlsz, érzed, ahogy a többi raktáros kollegád áttrappol holttesteden, akik eddig a másik (mély)hűtőházban pakolták a dobozokat, hogy legyen elég hely, és azért nem tudtak segíteni, ezután feltámadsz és elkezded végül a három külön helyen a helyükre pakolni a dobozokat, azaz a munka nagyja még hátravan...

Csak a fotó kedvéért álltunk meg a pakolással!

A raktárosi munka jó emberismeretet, magas szociális képességeket és ügyes politikai készségeket kíván. Jól ki kell jönnöd a főnökökkel (alap), a szakácsokkal (hasznos), a szállítókkal (még hasznosabb) és a hideggel (leghasznosabb). Tudnod kell minden helyét, jelöléseket és feliratokat kell készítened, amit mindenki tökéletesen figyelmen kívül hagy, helyre kell hozni a hibáikat, a helyére kell tenned, amit rossz helyre pakolnak, le kell fóliáznod utánuk a tálakat stb stb stb. Ezenkívül a többiek (= többi Kitchen Staff-os) ellenérzéseivel is meg kell küzdened, akik nehezményezik, hogy lelépsz az étkezések után esedékes "Mosogatógép-Szörnyeteg Táplálása" című szent és méltán retteget művelete közben (tudniillik tökig**** zsíros és vizes leszel), ha éppen akkor érkezik egy szállítmány.


-------------------------------------------------------------------------------------------------
* : Már aki nem szereti a sült cukkinit.
** : Kivéve aki nagyon szereti a cukkinit.
*** : Röviden "peanut". Sok, nagyon sok jött belőle (ingyen, nemtomhonnan), legalább tízen pakoltuk egy órán át a kamionról egy másik raktárépületbe. Rengeteg vicc született. "Kér valaki egy doboz peanut?", "Nem! Unom már nagyon a peanut!", "Én is! Hát, fiúk, sosem hittem volna, hogy lesz olyan, amikor látni sem akarok több peanut..." stb, el tudjátok képzelni.
**** : Elnézést, de hát mit tegyünk, ez van.