Bucsu a tabortol (visszatekinto)
Utolso elotti este mar csak a kitchen staff, a maintenance-es fiuk, a ket houskeeper lany, a harom sofor, a vezetoseg es par senior staff volt a taborban, osszesen korulbelul szazan. Ennek oromera a vacsorara kulonleges menu volt, a szakacsok kitettek magukert. Miutan mi negyen, magyarok elkoltoztunk egy kulon bunkba az ukranoktol, mert feltettuk a cuccainkat, lementunk vacsorazni. Mar egy hordo sor vart minket, amit gyorsan meg is kostoltunk. Louis mondta, hogy mivel ez egy kulonleges este, igy kiv;telesen lehet inni a taborban, de arra ker mindenkit, hogy, aki nem mult el 21, az ne igyon az o jelenleteben. Mikor epp a masodik poharka sorunket csapoltuk, Louis batortalanul megkerdezte, hogy mindannyian eleg idosek vagyunk-e, mire Mila ravagta, hogy a fiuk rendben vannak. Vacsora utan Louis megkoszont mindenkinek mindent, elmondta, hogy az eddigi kitchen staffal mindig voltak problemak, amikor bement a konyhaba, mindeki ideges volt, orditott, de iden nyugodt, baratsagos legkor fogadta, akarhanyszor bejott a konyhaba. Az egyik gyerek apja 250 dollart adott a kitchen staff-nak, mert gyerekevel Harry-vel, aki csak specialis eteleket ehet, annyira kedvesek voltak. Mivel iden ennyire flottul mukodott minden a konyhan, igy egy kis jutalmat kaptunk. Mindenki egy polot, amire ra van irva, hogy CHICKEN STAFF es MA ZE. A chicken staff azert, mert ay ukranoknak nagyon tetszett, hogy a konyha meg a csirke angol megfeleloje hasonlit egymasra, ezert mindig ezt kiabaltak, a ma ze pedig heberul azt jelenti, hogy mi van, es hon szeretett Ido-nk mondta mindig, amikor nem ertette, hogy mi folyik korulotte, miert rohogunk rajta, vagy mason. Vacsora utan indult a buli, ahol mindenki mindenkivel fotozkodott, koccintott, pertut ivott... Az alkohol mennyiseg nem volt keves, de az emberek szama sok volt. Persze igy is jutott mindenkinek elegendo. Felipe, a mexikoi srac, csinalt nekunk sangritat es tequila flag-et ittunk, azaz citromle, tequila, es sangrita (ez egy enyhen csipos hagymas, paradicsomos szosz). Milatol megtanultuk a nasztracskij kezdetu dalt, amit reszegen enekelgetnek a cseh emberkek. Megszerveztuk, hogy szeretetunk jeleul bedobjuk Idot a medencebe, mindenkit beszerveztunk, mindenki orommel kesz volt egy kis cipelesre. Meg a medencet is kinyittatuk csak a moka kedveert, de Ido valahogy kiszagolta, es azt mondta, hogy Louis megtiltotta, hogy akarki a medence kozelebe menjen. Ennek ellenere a az este jol sikerult. Mansap reggel Milatol es Sashatol bucsuztunk, majd elkezdtuk a konyha felmosasat (elotte mar ket napja takaritottuk a konyhat, ez volt az utolso fazis). Nem volt valami kellemes keves alvas es sok alkohol utan hajolgatni es felmosni, de megcsinaltuk. Ebedre a maradek konzervekbol csinaltak a szakacsok nekunk kajat, ami nem is volt finom es nem is volt eleg. Delutan bementunk a varosba, kimostuk a ruhainkat, es bucsuzkodtunk az emberektol, akik elmentek. Este gondoltuk hamar lefekszunk, hogy New York-ba kipihenve erkezzunk, de nem sikerult, mert Pjotr es Guillaume ragaszkodott hozza, hogy az utolso estet egyutt toltsuk. Gondoltuk oke, egy poharka bor es ejfelkor agyban vagyunk, de folyamatosan kerultek elo a borosuvegek, jo zene ment es jol erztuk magunkat.
Utolso nap reggel gyorsan osszepakoltunk es mentunk leadni a dolgainkat es felvenni a fizetesunket. Miutan mindenkivel minden rendben volt, kovetkezett a bucsuzas. Nem gondoltam, hogy ilyen nehez lesz. Sokan a lanyok kozul sirva olelgettek az embereket, eloszor azt gondoltam ez azert tulzas, de utana nehez volt megallni, hogy ne csatlakozzam hozzajuk (es ahogy lattam, ezzel nem voltam egyedul). Mikozben pakoltuk be a csomagjainkat a buszba, Louis odajott es mondta, hogy ha jol tudja, mi megyunk Las Vegasba. Mondtuk, hogy jol tudja, mire o megadta az ott elo testvere telefonszamat, hogy havjuk fel, biztos szivesen korbevezet minket. Megegyszer megkoszonte a munkankat, es mondta, hogy ha jovore is visszajovunk, akkor tobb penzt kapunk, mint, ami a szerzodesben van. Meg mindenki elengedett egy utolso goodbye-t, ellotte az utolso fotot, majd elindunk a busszal a hatalmas New Yorkba, egy kicsit furcsa, kicsit ambivalens erzesekkel.
