Six Flags
Ahogy azt már Andris említette valamelyik előző postjában, Luis megígérte nekünk, hogy elvisz minket is a közeli Springfield-beli vidámparkba, a Six Flags-be. Erre a napra minden konyhás extra day off-ot kapott, ami csak azért volt extra, mert mindenki ugyanazon nap kapta meg a neki járó aktuális heti egy szabadnapot. Előző este főnökünk, Mila egy kis eligazítást tartott nekünk a másnapi kirándulásrtól (ami miatt nem értünk oda a Liquor Store-ba nyitvatartási időben, de azért megoldottuk a sörözést... :)). Vigyünk magunkal sok innivalót, mert meleg lesz, naptejjel kenjük be magunkat (Mila előző évben rákká égett), vihetünk szendvicseket bla-bla-bla. Illetve, hogy a Superman-ra és Batman-re nem ülhetünk fel, ha megtesszük, kirúgnak. Akkor nem is tudtuk, hogy mik ezek a szuperhősös cuccok.
A nagy nap reggelén kissé másnapos fejjel indultunk neki a két órás útnak az iskolabuszokkal, fél óra buszban párolódás után. A buszon mindenki kapott egy feltűnő színű Eisneres karszalagot, hogy senkinek se jusszon eszébe alkoholt inni a vidámparkban, illetve, hogy a gyerekeket könnyebb legyen megtalálni.
A látvány egyből izgalommal töltött el mindenkit!
Mikor odaértünk, újabb fél órás várakozás után elindultunk a parkba, ahol megint vártunk egy fél órát, mert nekünk nem jutott jegy. Közben kiderült, hogy az egyik sofőrnek azt mondta valaki, hogy a staff-nak engedélyezett a "szuperhősködés". A kissé bizonytalan forrásnak mi hittünk, örültünk a hírnek. Mire megkaptuk a jegyünket és végre be tudtunk menni a parkba, addigra elfogyott a vizünk, leizzadtunk, de elmúlt a fejfájása, akinek volt.A bejáratnál plüss Dodókacsa és társai (Looney Toons tagjai) üdvözöltek minket (abban a ruhában nem kicsit izzadhattak...).
Dani és én örülünk a fejünknek, hogy végre bejutottunk, míg Andris és a másik Zoli azon tűnődik, hogy miért nem volt gyerekszobájuk...
__________________________________________________
Gyorsan belejöttünk a dologba és minden adandó szerencsétlen plüssből készült emberrel lefotózkodtunk:
A Superman nevű hullámvasúttal akartuk kezdeni, de mivel útba esett, nem álltak túl sokan sorban és be akartunk kicsit melegíteni, így a Scream nevű játékra mentünk fel először. Ez egy torony, amin van egy gyűrű. A gyűrűn ülnek az emberek. A gyűrű felemelkedik kb. öt métert, ott megáll, majd nagy sebességgel felrepül a torony tetjéig. Onnan visszazuhan, majd emelkedik, visszazuhan...és vége. Nekem az eleje volt a legdurvább, amíg a torony tetejét elérte. A végén már azt hittem, szétrobban a fejem. Mindenesetre érdekes és jó élmény volt.
Lentről nem ugyanaz az élmény, a távolságok is mindig kisebbek a földről nézve, de a magasságról azért ad egy képet.
Miután kellőképpen ráhangolódtunk a vidámpark témára, mentünk a Superman-hez. Egy és egy negyed óra várakozás után végre eljutottunk addig, hogy már csak pár százan álltak elöttünk. Okosan volt megoldva, mert aki az első kocsiba akart szállni, annak külön sor volt. "Ha már ennyit vártunk, mit számít az a tíz perc" alapon beálltunk az első kocsihoz, ahol több mint fél órát vártunk, mert legalább háromszor próbamenetet tartottak (üres kocsikkal ment a vasút). Eközben legalább százszor meghallgattuk John Williams remekművét (tim-ti-tata-taaam, ti-ta-tam...). Mikor a tűző napon való sorbanállástól és szomjúságtól már mindannyiunk majd felbukott, sorra kerültünk. Előtte kő-papír-ollóval eldöntöttük, hogy Andris és én ülünk az első sorban (az első kocsiban 2 sor van 4 személyre). Mikor elindultunk, még nem tudtuk mire vállalkoztunk. Az első zuhanás nagyon-nagyon rémisztő volt. Próbáltam ordítani, de nem sikerült. Utána már közel nem volt olyan ijesztő, még a kezemet is fel mertem emelni az égbe, de az elején nagyon kapaszkodtam. Néha oldalra pillanrtottam, és láttam, hogy Andris fehér kezeivel kapaszkodik és arca egyre torzul. Zoli (nem én...) azt mondta, hogy az elején csillagokat látott. Dani is ki volt készülve. Mint utólag kiderült, ez a vonat több, mint száz kilóméter per órával száguldozik, és így ez a világ negyedik leggyorsabb hullámvasútja. Azért nem szabad felülnie rá a táboriaknak, mert állítólag pár évvel ezelőtt egy táborlakó meghalt rajta.
Egészen jól érzékelteti a magasságot és a sebességet ez a videó... (Főleg nagy képernyőn, a youtube-on megnézhetitek úgy is.)
Miután beláttuk, hogy ez egy kis időre elég volt, elmentünk beváltani az ebédjegyünket, amit a belépőjegyhez kaptunk (minden Luis* fizetett :D). Ebéd után Andris és Zoli (még mindig nem én) elmentek hessölni a vidámpark csúszdaparkos részére a medencébe, Dani meg én pedig felültünk a Batman-re, ami ugyan (ha jól emlékszem) háromszor is tesz háromszázhatvan fokos fordulót, mégsem érhet Superman nyomába. A Batman után mi is mentünk volna punnyadni, de mivel az idő szorított, és volt egy csomó vízicsúszda, így ez elmaradt. A csúszdák között nem voltak olyan nagyon különlegesek (szerintem a mogyoródi Aquaréna jobb). Pár csúszás után, mikor beláttuk, hogy itt is elég nagy sorok állnak, és lehűltünk egy kicsit, visszamentünk vidámpark "vasutas" részébe. Felültünk a Mind Eraser nevű hullámvasútra, ami hasonló a Batman-hez, de nem egy kocsiban ülünk, hanem egy felakasztott kocsiban. Mentünk egy kört, és mivel senki nem állt sor, így mentünk még egyet (Danival első sorban). Utána rájüttünk, hogy jobb, hogy nem ebéd után próbáltuk ki...
Kicsit ráz a kép, de nem is csodálom... :D
Kissé szédelegve ültünk fel a ringlispílre, amivel Andris egyik gyermekkori álmát teljesítettük. Lovagultunk egy kicsit, aztán indultunk a buszhoz. Táborban töltött időnk eddigi legizgalmasabb napja volt ez, legalábbis számomra, egy hátrányos helyzetű, vásári vurslikhoz szokott magyar számára.
Nem kommentálnám az eseményt...
*: Ő a tábor igazgatója.
További Képeink közül a jobbak:
