Amerikai menzakonyha, 1. fejezet

Paradicsom. Piros, rohadék, önelégülten vigyorgó szemétláda. Rémálmaimban fog előjönni, kimászik majd egy szelet Oroszkrém tortából vagy egy tányér gyümölcslevesből és arcon köp azzal az undormányos ízű konzervparadicsom-szósszal. Hogy az amerikai konyha vagy csak a táborigazgató által összeállított menü jellegzetessége ez, nem tudom, de itt amit lehet, mindent válogatás nélkül nyakonöntenek paradicsomszósszal. Sült csirke, gyorsfagyasztott hússzeletek, tésztavacsora (na ez megér majd egy külön misét...), húsgombócok, mindig minden paradicsommal...

Ezzel szemben fűszerezni viszont nem igazán fűszerezik a húsokat (éppen csak jelzésszinten), és ez szerencsétlen magyar lelkünket igencsak facsarja. Most gondoljátok el, a harmincadik kiló csirkét teszitek tálcára és még egy sem volt rendesen megfűszerezve! Ennyi elpazarolt, ízetlen, vacak csirkét! Se bors, se semmi más, csak egy kis ízesített só (nagyon kevés) és kalap. A hagymás alapot vagy nem ismerik, vagy nem használják (nem divat? túl sok idő lenne ennyi húshoz? nem hiszem, hogy ez annyit számítana, mert sokkal nagyobb baromságokkal is kell időt töltenünk, ha az adott ételt Louis úgy szeretné látni). Nem is hittem volna, hogy hagyma nélkül a hús ennyire semmilyen tud lenni.

A fűszerezés hiányának felpanaszolása viccesnek tűnhet, ha az ember megnézi, hogy utána hogyan is eszik meg az amerikaiak azt a csirkét, hússzeletet, vegetáriánus lepényt stb. A recept a következő: ha nincs rajta paradicsomszósz, nyomj rá egy csomó ketchupot, majonézt és/vagy mustárt. Eleinte ezeket szétválogatva küldtük ki kosárkákban, mikor melyik kajához melyik illett, de mindig van, aki mást szeretne, úgyhogy most már összeöntjük a kis tasakokat egy-egy tálba és úgy kerülnek ki az asztalokra. Elég beteg szokás mindenhez ezeket a (nem is túl finom) alapszószokat használni, de könnyű rászokni: amikor hamburgeres vacsora van, én is mindent rányomok a (magában egyébként tökéletesen ízetlen, fűszerezetlen) húsra a szendvicsben. (Igaz, én mondjuk bármit megtennék, hogy egy kis íze legyen az ételnek, még ha unalmas íze is...) Ezek után, azt hiszem, érthetőbb, hogy miért fogadta mindenki olyan nagy várakozással és egyesek egyenesen túláradó lelkesedéssel a gulyást és a pörköltöt. Mennyei érzés volt megint "rendesen elkészített" húst enni, Jurának már a rotyogó pörkölt/gulyás alap látványától és illatától könnyek gyűltek a szemébe...

Tésztából rengeteget esznek itt az emberek. Amikor a tészta és paradicsomos húsgombóc van vacsorára, olyankor szoktam én diétás saláta- és gyümölcsvacsorát tartani. A gyerekek viszont örömmel jönnek vissza repetáért, sokan húst sem visznek, csak a tésztát kérik és rá az olvasztott margarint. (Ezt a múltkor én mértem, aki szeretek repetából mindig sokat adni (mer' jó érzés!), még ha hamarabb el is fogy a készlet, illetve nem is tudok keveset adni, egyszerűen nem megy, szóval bőkezűen mértem az olvasztott margarint, amíg meg nem kérdezte valaki, hogy ki akarok-e nyírni minden amúgy is elhízott szerencsétlen gyereket a táborban?, amikor rájöttem, hogy mit is csinálok, és onnantól éppen csak megkentem a tészta tetejét a margarinnal...) Azon alkalmakkor egyébként, amikor a köret csak saláta, ritkán rizs, gyakrabban (héjastul megfőzött és megpirított!) burgonya, olyankor pedig az elengedhetetlen tésztát sokszor salátaként kell felszolgálnunk, hogy azért olyankor se hiányozzon senkinek...

Az elhízás azonban nem bűn, bár legalább annyira mániájuk a diéta, cukormentes édességek választása, vegetáriánizmus (vegetarian - nó hús, vegan - nó bármi állati, mint például tej, hús stb, szóval ezek a keményvonalasok, és általában olyan kaját kapnak, amit Magyarországon egy becsületes kutya sem enne meg, szóval jókat szoktunk röhögni rajtuk), mint az elhízáshoz való jog. Jó, tudom, túllihegett téma, nem annyira érdekes. De amikor meglátsz egy legalább hatvan kilós, kábé egy méter ötvenes disznófejű nagyúr gyereket "Peanut Butter Jelly Time" feliratú pólóban, akkor menthetetlenül röhögni kezdesz...


P.S. : A kóser-nem kóseres dolgok jobban passzolnak a zsidó vallás témájú leendő hozzászóláshoz, ami nemsokára szintén elkészül. Addig is "Amerikai menzakonyha" címekkel írok hasonló vegyes dolgokat.