Fata morgana, avagy Félelem és reszketés Las Vegasban (1. rész)
Intro - "Combination Of The Two"
A dél-kaliforniai tengerparti lazulások nyugalma és a sivatagi autóút ingerszegénysége után figyelmeztetés nélkül szakadt ránk a világ legnagyobb és legszélsőségesebb felnőtt játszóterének nyomasztó közvetlensége. Las Vegas kegyetlen és érzéketlen hely az érzékszervekkel és a józan, az emberi élet megszokott arányait tiszteletben tartó elmével szemben. Pillanatok alatt lefegyverzett minket és végérvényesen bedarálta az amúgy is gyenge lábakon álló illúziót, hogy akár csak megközelítőleg átláthatjuk és megérthetjük a dolgokat Amerikában azokon a helyeken, ahova egyáltalán sikerült eljutnunk. Hunter S. Thompson rég kihűlt nyomdokait keresgélve jártuk az amerikai álom sivatagi délibábját, de kevés időnk volt és tudatmódosítónk még annyi sem. Nem volt esélyünk a sikerre, jól tudtuk.
A dél-kaliforniai tengerparti lazulások nyugalma és a sivatagi autóút ingerszegénysége után figyelmeztetés nélkül szakadt ránk a világ legnagyobb és legszélsőségesebb felnőtt játszóterének nyomasztó közvetlensége. Las Vegas kegyetlen és érzéketlen hely az érzékszervekkel és a józan, az emberi élet megszokott arányait tiszteletben tartó elmével szemben. Pillanatok alatt lefegyverzett minket és végérvényesen bedarálta az amúgy is gyenge lábakon álló illúziót, hogy akár csak megközelítőleg átláthatjuk és megérthetjük a dolgokat Amerikában azokon a helyeken, ahova egyáltalán sikerült eljutnunk. Hunter S. Thompson rég kihűlt nyomdokait keresgélve jártuk az amerikai álom sivatagi délibábját, de kevés időnk volt és tudatmódosítónk még annyi sem. Nem volt esélyünk a sikerre, jól tudtuk.
Éjjel egy órakor érkeztünk meg és elsőként szállásunk, az izgalmasan elcsépelt nevű Sin City Hostel felé vettük az irányt, hogy megszabaduljunk a csomagjainktól és a tetőt lenyitva megízlelhessük Vegas bankók, a legkülönfélébb alkoholos italok, állott cigarettafüst és a vesztesek meg a győztesnek látszani akarók izzadtságának szagától terhes levegőjét. Mostanra már nyilvánvaló volt, hogy az út végéig nem fogunk kijönni a pénzükből, ha az eddigi tempóban költekezünk, beleértve természetesen a biztonsági vésztartalékot is, úgyhogy amikor a hostelben közölték velünk, hogy a foglalást módosító e-mailről nem tudnak semmit, és nem fogunk elférni a foglalt szobában, a tárgyalási alaphoz jutás örvendetes tényével felvértezve meggyőztük a pultos srácot, hogy nézzen másfelé, amikor négyen költözünk be a kétágyas szobába, majd sürgősen elhúztuk a csíkot a lenyitott tetejű tengerkék Chrysler kabrióval, amiben már a városba érkezés óta, mintegy nemhivatalos útikalauzunkként szolgálva, felcsavart hangerőn szólt az előre bekészített cédé a gonzó ősatyja által ihletett kedvenc filmünk zenéjével.
(Megjegyzés: semmilyen fotót vagy videót nem tudtunk csinálni, ami megközelítőleg is visszaadná Vegast, úgyhogy berakok egy-kettőt találomra.)
Keresztül Vegason a Kék Cápával - "She's A Lady"
Isteni volt.
Rajongani egy könyvért, egy filmért meg egy korszakért, az egy dolog. Elmenni oda és körülnézni és látni az egészet a kettős valóság-törés tükrén át (Las Vegas már nem olyan, mint akkor, és amilyen akkor volt, az meg nem olyan, mint amilyen azelőtt volt, a '60-as évek elején, amiben Duke és Dr Gonzo akkor még benne voltak... de mi emlékeztünk a születésünk előtt megtört hullámra, és ez a Mester érdeme), az egy egészen más dolog, még ha illúzió és önámítás is az egész, és jobban berúgsz tőle a volán mögött, józanon, mint egy szomjas musztáng egy whiskey-oázisban. Az utak rendben voltak. Az autók is rendben voltak, bár nem ennyi és nem ilyenkor. A neonfények, a hatalmas reklámok és a kivetítők is rendben voltak, csak a méretük, a számuk meg a műsoruk nem. Az emberek is rendben voltak, csak nem emberek voltak, hanem lounge-lizardból igazi sárban dagonyázó gyíkokká változott szörnyek, és nekünk nem voltak golfcipőink.
Pokoli volt.
A Jesus Christ Superstar templomi vásárjelenetének kakofóniája egyben remekül jellemzi a las vegasi Parát is. Kívülről egy gyakorlatilag feldolgozhatatlan komplexitású, hagyományos értelemben vett befogadásra alkalmatlan, csöppet sem antropomorf rendszerrel állsz szemben, ami ráadásul annyira nyíltan kínálja bájait, hogy az már önmagában is őrjítően zavarbaejtő, belülről viszont csak egy dolgot láthatnál, ha valaha is be tudnál jutni: a kibertérben lüktető, fényes nyalábokban áramló pénzt. A hotelek, mulatók, éttermek, bárok, üzletek, mozik, színházak és kabarék az első körben csupán egyetlen dologra törekednek, és ez a figyelmed megszerzése. Te pedig, mint udvariasnak nevelt szerencsétlen, ártalmatlan préda, figyelsz. El vagy veszve, nem ismered a tánclépéseket, biztos vagy benne, hogy akármit is teszel, kilógsz a tömegből és közderültség tárgya vagy. Mindez tökéletesen és villámgyorsan feloldja, vagyis inkább felzabálja alapvető viselkedésbeli és védelmi mechanizmusaid, és hamis biztonságérzetbe ringat, miközben tulajdonképpen mégis tisztában vagy vele, hogy ki vagy szolgáltatva ezeknek az arc és test nélküli kegyetlen szellem-robotoknak.
Egyébként Las Vegasba még mindig divat instant-házasodni járni. Láttunk Wedding Chapeleket, amikre számítottunk, és a szállásunktól egy sarokra Drive-Through Wedding Chapelt is, amire már kevésbé, és ami olyan gyönyörű összefoglalása Las Vegasnak, hogy majdnem elsírtam magam, mikor megláttam.
(folyt. köv.)
