2007/06/27

És jönnek és esznek...

Sokadik fejezet
amelyben megjönnek a kis vérszívók, mi tovább melózunk és persze Micimackó is lesz benne valahol...
Hát meggyüttek a gyerekek. Az első benyomásunk, amikor megláttuk a befelé áramló kocsisort és annak hosszúságát az volt, hogy "Bakker!!". Aztán megpróbáltuk poénként felfogni és elindultunk, hogy fotózzunk a ti informálásotokra.



Impressz
ív nemde?! :) Az volt a leg poénabb benne, hogy kb húszméterenként a sor mellett álltak ilyen hangulatfokozó emberek, akiknek az volt a dolguk, hogy egész nap amíg a kocsik özönlöttek befelé azt kiáltozzák, hogy "Hi! Welcome to Eisner Camp! Juhúúúú!".



Ime a képes példa.Elég röhejes volt...



Mikor kiértünk a tárbor bejáratához azt is megtudtuk, hogy külön rendőr volt kirendelve a kocsimennyiség miatt.

Aztán vidoran vidulva visszaballagtunk dolgozni... aztán már nem voltunk olyan boldogok... Mindent ötszörös mennyiségben kellett csinálnunk, a pöcsünkről is folyt az izzadtság, stb... Ám ekkor egyszercsak abba kellett hagyni a munkát, mert az egész kitchen-staff-ot kih
ívták a Dining Hall-ba, ahol az éhes tömeg morajlott. Kihvtak minket és Louis, az igazgató, elmondta a tábor összes lakójának, hogy mi vagyunk a kitchen staff. Mi főzünk rájuk minden nap, mi mosogatunk és gy tovább, hogy a tábor nem működhetne nélkülünk, de mivel általában éjt-nappallá téve a konyhán dolgozunk ritkán látnak minket a táborlakók ezért hajlamosak lehetnek arra hogy el is felejtsenek. Nnamost hogy ez ne történjen meg és hogy egy kicsit többet tudjanak rólunk mindenkinek be kellett mutatkoznia, elmondani pár mondatot magáról(honnan jött, mit tanul, hanyadszorra van itt, stb...) a közel ezer embernek. Felvezettek az emelvényre és kaptunk mikrofont meg minden rendesen. Nagyon jó érzés volt, hogy amikor lejöttünk az emelvényről mindannyian és mentünk vissza dolgozni a tömeg(gyerekek és felnőttek egyaránt) azt skandálták, hogy "kitchen staf! kitchen staff! kitchen staff!!"



Nna akkor hányat is töltsek a salátaöntetből??
Amikor elkészült a service line, volt egy kis pillanatnyi időm és kimentem fotózni egyet... A kaja már kint volt az asztalokon, mindenki evett és az egész rrohadtnagy terem televolt emberekkel!! Akiknek mi adtunk enni!!!! :DD



Csak 860-870 emberke...

Szóval megkezdődött az igazi meló. A napirendünk csak abban változott, hogy reggel 6-kor kezdünk és kb este 10-ig meg sem állunk(max 3 óra szünet két részletben). Tehát robotolunk :D . Najó elég a sajnáltatásból, a lényeg hogy tulajdonképpen nem nehezebb a meló csak több. Több szállitmány érkezik, több réntottét kell sütni(lásd a következő képen), többet kell mosogatni meg ilyenek. De valahogy csak megcsináljuk minden alkalommal.



Felipe küzd a húsz liter rántottával...

A napok végére mindenki eléggé kikészül. Rávetjük magunkat a maradék kajára és mindent felfalunk. Ezutén egy pihicigó, majd a hideg zuhany a bunkban... ezek nélkül nem lehet túlélni. Pár kép a helyzet szemléltetésére:



De van jó dolog is abban, hogy megjüttek a gyerekek. Pl megkaptuk a végleges szerelésünket, azaz a szakács-fejkötőt és a Kitchen staff-os pólókat!!! JEE!!! :)
Ittenvan:

(persze Micimackónak nem jutott... de cserébe elcsórta az összes mézet a raktárból :) )

11 komente:

Anonim tha...

Tényleg kurvajó érzés volt kiállni a zsíros, vizes kötényben, kesztyűben, törlőkendővel (ki mit csinált éppen) a színpadra és vigyorogni, de azért pár dolgot el kell mondjunk ehhöz. Először is: mielőtt felmentünk, Louis azt mondta, hogy ennek két értelme van: egyrészt lássák a gecik, hogy kik melóznak értük és hogy kiknek segítenek azzal, ha értelmesen pakolják össze az asztalukról a szennyest és teszik kocsira. Másrészt hogy mi lássuk, hogy mennyi ember szív, ha mi elcseszünk valamit és ők kaja nélkül maradnak. "And this is not going to happen", tette hozzá, miközben egy hosszú, keskeny nyelű késsel piszkálta a körmét (á la Piszkos Fred). És az a kántálás-asztalcsapkodás is ugyanilyen hangosan szólna, csak ellenkező előjellel, ha tényleg egyszer felborulna a rend és késne a kaja... Szóval ez nem csak ünnepeltetés, hanem paráztatás is akart lenni. Meg csak egyszer tapsol meg mindenki, de minden nap tíz órát melózol... Na mindegy, nem morgok többet, csak ellövöm a potenciális támadásokat előletek. Mert engem valójában megvettek kilóra a kurvapecérek, amikor ott álltam a Fényben (tudom, mindig is exhibicionista voltam :D ).

Anonim tha...

Sziasztok világjárók!!!
Egy kérdés Zoltánhoz: A Zboray Nóri sátra nálad van?vagy ha nem akkor kinél?

(megyek Voltra és kéne valami amiben lehet szunyálni:D)

Anonim tha...

:D
Latom megkezdodott az igazi elet jooo sok nagyfogyasztasu gyerekkel... Az idobeosztas eleg brutalnak tunik, azert probalatok meg ep aggyal kikerulni belole. Es az egeszbol nem 10 kilo plusszal.
Jok a kepek, a kosarlabdapalyan itt rohogtem. :D

Anonim tha...

A kosárpályát kizárólag ezért töltöttem fel! :D

Anonim tha...

sziasztok
tudom h tök magányügy, és nem is várok konkrét számot, de mivel az simán látszik h ez heteken keresztül kőkemény munka, a szabadnap meg maga a megváltás, érdekelne h mennyi pénzt kaptok a végén, mondjuk h mit lehet vwnni belőle majd, mire futja )gondolom a kintlét utána), de vhogy finoman mégis.. ;) d.

Anonim tha...

Ma érkeztünk meg a nyaralásból, amelynek első hete szeles,utolsó napjai viharos időben teltek.
Jó sok minden történt veletek. A régebbi bejegyzéseket is most olvastuk, és csak az - az együttérző - kérdés merült fel bennem,hogy mondjuk jövő héten is olyan mosolygósak lesztek-e, mint azok, akik csak őrzik a gyerekeket. Addigra lesz valódi tapasztalatotok arról, hogy mibe is vágtatok bele. Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy 800 emberre főzött. ;)
Tudnak ezek az emberevő gyerekek késsel villával enni? Mert erről is hallani érdekes dolgokat. Egyáltalán szóba állnak veletek vagy nem is találkoztok (a "fellépésen" kívül)?
Jól láttuk, hogy ebédre nem főtt ételt kapnak? Tudtok receptet gyűjteni vagy ez hadititok?
Egyébként rosszul emlékszem, hogy a táboron kívül sem szabad innotok?

U.i. Anyukám kérése, hogy ne írjatok csúnya szavakat. Hátha gyerekek és nagymamák is olvassák a blogot.

Anonim tha...

Andris! Nem tudom, mennyire gondoltad komolyan, hogy főzni fogsz. De ahogy elnéztem a staff listát, elég sokan vannak Izraelből. Ha ők kóser kaját esznek, nem fogják értékelni se a paprikást, se a hortobágyi palacsintát, ami ráadásul elég melós.
Ha vicc volt, akkor az is, amit én írtam félálomban.
Zsu

Anonim tha...

Inentől megkezdődött az igazi robot ahogy látom. Eddig is úgy gondoltam, hogy kemény melótok lesz, de most minden elismerésem! Én egy hét után jönnék haza szerintem :)

Anonim tha...

anonimusz: 1250 dolcsit kapunk kézhez 10 hét munka után, otthon pedig kb 100-120 ezer forintot kellett csak a táborozásra rákölteni, plusz utána az utazásra amennyit kellett. Ennél az itt dolgozó amerikaiak jóval több pénzt kapnak, de nekik nem vonódik le belőle a (kötelező) biztosítás meg a repülőjegy, amik elég sokba kerülnek Amerikába(n).

Zsuzsi: igyekszünk heppik maradni :) és a gyerekek kábé olyanok, mint otthon. A többi dolgozóval és a gyerekekkel is aránylag jó a viszonyunk, mégiscsak konyhások vagyunk, sokan köszönnek az "utcán" (a táboron belül), főleg ha rajtunk van a piros kitchen staff-os kendő. :D Az ivás a táborban tilos, táboron kívül "megtűrt"... A trágár szavakat a továbbiakban igyekezzük mellőzni, mindent a t. olvasókért! :D Recepteket kunyiztam, ígérték is, hogy adnak, de eddig még nem adtak. Pedig van pár király! Például a chlava (zsidó kalácsszerű kenyér) meg Moshe cheese cake-je. De aránylag kevés igazi főzés zajlik itt :( , erről majd írok egy hosszú postot is (talán még ma). Kitérek a kóser meg zsidó dolgokra is. Ez alapban is egy "reform judaism" tábor, de vannak teljesen "törvénynemtartó" izraeliek is szép számmal, szóval nem lesz gond a kóserséggel talán. Más kérdés, hogy tejföl meg disznóhús nem akad a hűtőben. :D

Anonim tha...

sirtomi: hát igen, elég kemény lett a meló mostanra... kezdenek viták, veszekedések, főnöki letolások is repkedni már szép számmal. ^^

Anonim tha...

anonymous: ha kiszámolod, akkor ez az 1250$ kevésnek tűnik, de ez úgymond tiszta kereset, mert közben nem kell kajára, szállásra költenünk. Sztem egészen elfogadható(főleg, hogy itt ez a pénz többet ér, mint otthon).

Zsuzsi: a gyerekek még csak-csak szóbaállnak velünk, nem ott van a baj, hanem ott hogy ők télleg amerikaiul beszélnek(gyorsan, elharapva a szavakat) és ezért aztán semmit nem értünk abból amit mondani szeretnének. :)

Budapest Cowboys

Budapest Cowboys
A nyomunk Nevadában