2007/10/11

Los Angeles - pár fotó

Nyilván így utólag már kevésbé poénos a dolog, de csak azért is befejezzük a blogot, hogy mégiscsak kerek történet legyen belőle. Meg volt még pár érdekes dolog, és ha már annyit írtunk a mosogatásról meg más unalmas dolgokról, akkor pont erről ne?

Mindenesetre, visszaidézendő, hogy hol is tartottunk, és mert végre eljutottak hozzánk az úton készült digitális fotók, most egy-két képet nézünk meg, mielőtt felvesszük a fonalat Las Vegasnál.



New Yorkból Los Angelesbe és visszafelé, San Franciscoból New Yorkba repülve is többször át kellett szállnunk. A végére a sok reptér teljesen összefolyik, és képtelen vagy felidézni, hogy melyik helyen láttad a vicces kövér fazont és hol etted műanyagtányérból a kínai kaját, ami olyan jól esett. Pedig nem hetek óta utazgató üzletemberek voltunk, hanem turisták. No mindegy. A gitárokat amúgy nem adtuk le a nagy csomagokkal együtt, a legtöbb helyen a gép bejáratánál vették el és vitték le manuálisan, tehát a gép gyomrában utazott ugyan, de nem ment végig a futószalagokon meg a barbár viking módjára dolgozó pakoló alkalmazottak kezén.




Los Angeles gazdagabb kerületeiben így néznek ki a házak. A legtöbb előtt parkolt egy sportkocsi is, az obligát mexikói kertészek, takarító- és bejárónők pedig azok az emberek, akiket az utcákon végighajtva ki-be mászkálni látsz a házakba.




A Los Angeles University elég pofásan fest. Van sok szintnyi parkolója is meg földalatti liftek, ahogy kell. Mi csak ingyen internetért kuncsorogtunk be meg persze megnézni, hogy hol tanulnak a los angelesi fiatalok. Kicsit kilógtunk az emberek közül, de nem volt vészes. :D




Ezt a képet Los Angeles valamelyik pontjáról kötelező megcsinálni, ha turistaként érkezel a városba. Mi persze nem akartuk, mert a kötelező képek mindig egy kicsit snasszak, de az egyik este ránk tört az LAPD (a reptér óta követtek!), bilincsbe verve felvittek a hegy oldalába és megcsináltatták velünk a fotót.




Ez a kép két dologról szól. Az egyik: Amerikában mindenki Budweisert és/vagy Heinekent iszik. A "mindenki" nem szó szerint értendő, csak így jobban hangzott. Mondjuk inkább úgy, hogy nagyon sok import sört isznak. Ez persze nem meglepő, mert az amerikai sörök elég ízetlenek. A Brooklyn Brewery házi söre mondjuk nagyon bejött nekünk, de csak mert hosszú kihagyás után először ittunk kényelmesen, nappal, beülve egy helyre (és nem este, munka után egy híd alatt). Ugyanis, mint megtudtuk, csapvízből főzik a sörüket ezek a barbárok. Hát hiába, nincs itt igazi kultúra. Akinek nem Európában ringatták bölcsőjét... :))
A másik dolog a Dr House a tévében, eredeti szinkronnal nézve, ugyanakkor, amikor a szomszéd meg a többi amerikai is nézi (na jó, a keleti parton egy órával korábban adják, de az csak egy kis csalás). Szóval azt hittük, hogy tök más lesz így nézni, mint otthon, de persze nem. És a sok reklám miatt még kevésbé kényelmes.




Szeretjük a pálmafákat! Amúgy meg: tipikus utcakép Los Angelesből. Kicsit Shield feelingem van így utólag a képet nézve, de akkor még nem ismertem a sorozatot, úgyhogy nem láttam bele mindenki nadrágjába pisztolyt és az ingzsebébe tasak kokaint. :D




Első ránézésre látszik, hogy nem a miénk a kocsi, de hát ez benne a poén. Dani meg ebben a pszihedelikus hatású hátracsapott baseball sapkában egyszerre emlékeztet egy beacidezett hippire meg Randalre a Clerksből.




Vicces sztori: Los Angeles egyik kevésbé előkelő, de nem is veszélyesnek kinéző negyedében, a szállásunktól öt percre megálltunk fánkozni egy ehhez hasonló bódénál. A parkolóban ettünk, szürcsöltük a kávét a műanyag pohárból, bólogattunk a Space Lordra (Monster Magnet, fehér trashrock), terveztük a napunkat. Úgy délelőtt 10 óra lehetett. Egyszer csak megáll egy húszas-harmincas fekete csaj mellettünk, és a térképét mutogatja, hogy ő majd megmondja, hogyan tudunk hova jutni. Először nem is értettük, mit akar, mondtuk, hogy köszönjük, van térképünk, odatalálunk! Többször el kellett mondania, hogy "jobb lenne, ha elmennénk", mire rájöttünk, hogy arra utal: nem biztonságos itt. Azt a szót nem mondta ki, hogy "feketék", de utólag tényleg gyanúsan sok gyalogos (= szegény) fekete volt az utcákon. Hogy volt-e veszély vagy nem, azt nem tudjuk, de utólag más értelmet nyert az is, amikor - mielőtt a csaj megállt volna - egy gyalogos fekete csöves arc odaszólt nekünk elhaladtában, hogy "mi van, a fehér gyerekek lazulnak?".






Coming up next:

- Félelem és reszketés Las Vegasban!
- Sivatagi száguldás!
- Félelem és reszketés Goldfieldben!
- Twin Peaks helyett: Tonopah!
- Nyár végi chillout San Franciscoban!
- Könnyes búcsú!

Nuk ka komente:

Budapest Cowboys

Budapest Cowboys
A nyomunk Nevadában