Ahol az angyalok elnek...

New York tulzsufoltsaga es egy utikonyvolvasassal toltott repulout utan 22-en este megerkeztunk Los Angelesbe. Az alaphangot mar az megadta, amikor a gep ablakabol meglattuk a felelmetes meretu fenytengert alattunk nyujtozni az ejszakaban. Los Angeles nem egy szokvanyos ertelemben vett varos, hanem egy szetfolyo, kulon teruletekbol, "varoskakbol" allo lukteto agglomeracio, amit hat-hetsavos autopalya-arteriak fonnak at. Auto nelkul egyszeruen keptelenseg ebben a varosban elni es kozlekedni, teljesen meg lettunk volna love, ha a tovabbi utiterveink miatt (is) nem foglalunk le magunknak egy kocsit a neten - de errol majd egy masik postban. A repteret elhagyva egy shuttle az autoberlo telepre vitt minket, ahol is sok-sok idegeskedes es asztalcsapkodas utan megkaptuk a kocsinkat. Az automata valtot hamar megszoktam, a szallast gyorsan megtalaltuk, a kocsit uresre pakoltuk, a tetot lenyitottuk (sok hely kell neki a csomagtartoban) , a szines rovidnadragokat es a hawaii ingeket felvettuk, igy mas mar nem maradt hatra, mint berakni a Ponyvaregeny filmzenejet a cedejatszoba es ejjel kettokor nekivagni az edes los angelesi ejszakanak... Hiaba szepitgetnek: befostunk. Elvesztettuk a fejunket, vigyorogtunk, rohogtunk, kurjongattunk. (A zsaruk fel percen belul levillogtak emiatt, de rogton lattak, hogy artalmatlan turistak vagyunk, ugyhogy rohogtek egy jot es elhuztak, meg a papirokat sem neztek meg.) Los Angeles csodalatos hely, foleg egy autoval! Minden tele van palmafakkal, gyonyoru oldtimerekkel, kubai hangulatu hazakkal, az utak baromi szelesek, raadasul az egesz varos es a kabrios "lowride" kocsikazas filmeket (Ponyvaregeny, A nagy Lebowski, The Long Goodbye stb) es jatekokat idez ("Az istenit, ez tiszta GTA!!!", mondogattuk egymasnak a Danival vigyorral teli pofaval). Mindenki tok laza, barhol megallsz, talalsz egy olcso kinai vagy mexikoi gyorsettermet es New Yorkhoz kepest kellemesebb az ido is. A foldrajzi korlatok hianya es az "agglomeracio/varos"-jelleg nagy udvarokat, nagy kerteket, szeles savokat es foleg szeles utakat eredmenyezett, ami New York klausztrofobiaja utan igazi feludules volt. Az oceant mar az elso ejjel meglatogattuk, hogy immar hivatalosan is atszeltnek nyilvanithassuk a kontinenst, de furodni nem furodtunk: a rendorok (akiknek mondtuk, hogy csak a beachre megyunk) figyelmeztettek, hogy ejjel illegalis, azonkivul Balatonhoz szokott lelkunknek eleg felelmetes is volt. Az elkovetkezo napok nagy reszet azonban a parton toltottuk. Egyszer Venive Beach-re mentunk, ami Los Angeles "belvarosahoz" es a mi szallasunkhoz is aranylag kozel volt (= fel ora autout...), kesobb pedig Huntington Beach-re, ismertebb neven Surf City-be (lasd az azonos cimu Ramones szamot), ami Kalifornia egyik szorfos paradicsoma es az Orange Country-nak hivott teruleten talalhato Los Angeles alatt. A forro homokon valo chillout es a hullamokkal valo birkozas tokeletesen elegendo volt nekunk, de sok kezdo szorfost lattunk (es meglepo modon keves igazan csinos cicat!), akik a deszkakkal kuszkodtek a vizen. A profik ki sem jottek szerintem, nem voltak igazan nagyok a hullamok. Csoveseket is talaltunk a parton, de a Nyugati teri aluljaroban elo tarsaiknal azert jobb dolguk volt szerintem, elvegre megiscsak Kaliforniaban heveresztek a homokban, a napsutesben egesz nap... Kulturalis jellegu programbol keveset terveztunk ide. A Los Angeles University-t azert meglatogattuk (ingyen WiFi!), hat kicsit pofasabb a mieinknel... Hollywoodbol a turistaknak szolo utcai szorakoztatokon es boltokon kivul nem sok latszik ki, a studioturahoz meg nem sok kedvunk volt. A jol ismert "Hollywood" feliratot kotelezo jelleggel lefotoztuk (itt csak ugy hivjak, hogy "The Sign"), a filmekbol ismeros Mulholland Drive-on vegighajtottunk, aztan kacskaringoztunk egyet a hegyen is a luxusvillak es az elottuk parkolo sportkocsik kozott (olyasmi, mint Buda, csak szazszor puccosabb, nagy rongyrazas az egesz, de stilusos, ezert egeszen szep). Elmondani nem sokat tudok abbol, hogy milyen volt. Los Angeles nem egyes konkret latnivalok miatt imadnivalo, hanem onmagaert, a hangulatert, a filingert. Talan a kepek es a videok at tudnak adni belole valamit (otthonrol tudjuk majd csak feltolteni oket). Az Under The Bridge-et pedig kicsit maskepp fogom hallgatni... Minden varosnak van szemelyisege, de LA-nak kulonosen eros. Igazan nem nehez szerelembe esni vele...