Irány Nevada

Los Angeles nyugalma ránk telepedett. Éreztük, váltani kell, magunk mögött hagyni a selymes parti homokot és a kaliforniai napot. Tudtuk, nem halaszthatjuk tovább, neki kell lendülnünk Nevada kihalt sivatagainak, hogy még az éjjel elérjük Las Vegast, a mindenféle biztonságtól tökéletesen mentes zakkant oázist.

Utunk a szent célhoz méltatlanul kezdődött el: hatalmas dugó Los Angelesből kifelé menet, miközben a dög melegben araszolgattunk, azon töprengtünk, vajon a motor bírni fogja-e a klímát anélkül, hogy szétfolyna. Aggodalmunk felesleges volt, a motor nem melegedett, csak a benzint zabálta... Miután a dugót és Los Angelest is magunk mögött hagytuk, hatalmas vihar szakadt ránk, az addigra hegyek oldalában kanyargó kétsávos úton szart se láttunk, kábé harminccal-negyvennel hajtottunk csak, bekapcsolt vészvillogóval, és reméltük, hogy a mögöttünk jövő is ezt teszi... Ráadásul a térképet is elvesztettük, mert be volt csípve a jobb első ablakba, hogy árnyékot adjon Zozónak, aki később mégis lehúzta az ablakot, hogy megnézze, kint meleg van-e, a térképet pedig kitépte a huzat... úgyhogy az éppen akkor durván nekikezdett esőben még rohangálnunk kellett az autóúton is. Nevadában egyébként még egyszer elkaptunk egy szép kis esőt. Annak fényében, hogy ez egy sivatagos terep, ahol gyakorlatilag alig van csapadék, ez elég meglepő, mondta is egy helyi eladó, amikor meséltünk neki. Mi vagyunk itt az esőistenek...

Késő délutánra értünk el a Joshua Tree Nemzeti Parkba. Ez a kősivatag azokról a furcsa fákról kapta a nevét, amik a U2 Joshua Tree című albumborítójáról lehetnek ismerősek.


A park hatalmas méretű, teli meredek szikladombokkal, fákkal, gizgazokkal meg különféle aljas állatokkal (kígyók, pókok, skorpiók stb), amik viszont csak éjjel jönnek elő. A legdurvább a csend volt: tökéletes, süket, rideg, döglött csend, a civilizált ember elméjének legnagyobb ellensége. Se autózajok a távolban, se repülők az égen, se gyalogosok cipőjének koppanásai, se beszélgetésfoszlányok, se a fák leveleinek zizegése vagy a madarak csacsogása... a füled kétségbeesetten keres kapaszkodó után, aztán feladja és halkan csengeni kezd, mintha ő sem bírná a puszta semmit hallgatni...

Mikor elhagytuk a nemzeti parkot, már esteledett. Megálltunk vacsorázni egy kis városkában (Nevadában, már mélyen a sivatagos tájban járva persze, hogy egy kínai gyorséttermet találtunk...), aztán elindultunk északnak, tudván, hogy most jó ideig semmilyen várost, megállót vagy benzinkutat nem fogunk találni.

A naplemente gyors volt, hamar éjjeli sötétségben találtuk magunkat. A kétszer egy sávos út szélén még fényvisszaverő oszlopok sem álltak, minden, amit az útból láttunk, annyi volt, amennyit a fényszóró megvilágított magunk előtt. Szembejövő autó kevés jött, de legalább olyankor előre lehetett tudni, hogy merre kanyarodik az út. Oldalra nem sokat láttunk, csak a köves homokot és néhány közelebbi felvillanó növényt. Kint egyáltalán nem volt hideg: egyre beljebb értünk a kősivatagba, ahol még mindig minden forró volt a naptól. A "fedélzeti számítógép" szerint vastagon negyven celsius felett jártunk még tizenegy óra körül is. A kávé bennem és Jimi Hendrix a cd-lejátszóban pedig azon dolgoztak, hogy ne álmosodjak el...

A Mojave sivatagot elhagyva újra egyre több települést és autóst találtunk. Vegas előtti utolsó megállónk egy benzinkútban volt, baromira ki lehet száradni egy klímás kocsiban, a csapból pedig sok helyen csak (gyanítom, természetes módon) meleg víz jött, úgyhogy sokszor kellett innivalót vennünk. (Szerencsére itt kicsit kiegyenlítettebbek az árak, nem kerül többe egy üveg üdítő New York belvárosában, külvárosában, Los Angeles egy strandján vagy éppen egy benzinkútban.) A hely árulkodó volt: a bolt része tele volt kalapokkal, hawaii ingekkel, bőrdzsekikkel és napszemüvegekkel, déli zászlóval díszítettek mindent, nagy stócokban álltak az Elvis-es, Monroe-s és John Wayne-es képeslapok, a fal mellett pedig félkarú rablók álltak sorban...

Még fél óra az úton, és a sivatag sötétségét a neonfények ezerszínű világa váltotta fel. Éjjel egykor hatalmas forgalom várt minket az éjszakai életet élő városban. Elértük Las Vegast.

Negy kereken

Az autokolcsonzes Amerikaban nem bonyolult es nem is tul draga dolog, a benzin pedig pofatlanul olcso, emiatt - no meg a szokasos megalomania miatt - mindenki bazi nagy jarganyokkal kozlekedik (pickupok, terepjarok, batar Hummerek, kisbuszok). Mi ragaszkodtunk hozza, hogy egy lenyithato teteju kabrionk legyen, egyreszt mert laza, masreszt hogy reprodukalni tudjuk a Felelem es reszketes Las Vegasban cimu film egy ujabb reszletet... >D

Vegul egy kek Chrysler Sebring Convertible-re esett a valasztasunk, amiben eppenhogy fertunk csak el negyen annyi csomaggal, ket gitarral es egy trombitaval, de amikor a cuccokat a szallason hagytuk, nyitott tetovel tudtunk korbehajtani a kesobbiekben minden varosban, es ugy egyszeruen jobban ott erzi magat az ember, szoval megerte a kellemetlenseg.

A kocsit kenyelmes volt vezetni. Az automata valtot hamarabb megszoktam, mint az auto meretet vagy azt, hogy tokig tele van tomve elektronikaval (nem engedte kinyitni a csomagtartot, amig nem volt parkolo fokozatban a sebvalto es meg egy csomo hasonlo pofatlansagot muvelt velem).

Az utakon azert volt par furcsasag. A tankolasnal itt peldaul elore kell fizetni, de amit megsem tankolsz ki, azert visszakerheted a penzt. A kozlekedes lazabb, mint Europaban, mert konnyu jogositvanyt es autot szerezni, nem olyan szigoru a vizsga sem es tudtommal nincs elmeleti kurzus, ezert kicsit kozelebb van az emberek vezetesi stilusa a "ha logikusan biztonsagos, akkor jo es mukodik" hozzaallashoz, mint az otthoni "vannak szabalyok, amiket minel jobban ki kell hasznalni, a tobbiek pedig jobban teszik, ha szabalyosan vezetnek, kulonben lezuzom oket" modihoz. (New Yorkra ez persze nem vonatkozik.) Mindenki kicsit bizalmatlanabb es ovatosabb, mint varja az ember, de ez tulajdonkeppen kellemes. Itt a jobbkezszabaly masodlagos, ehelyett az egyenrangu utak keresztezodeseit teleszorjak "4 way stop" tablakkal, ami azt jelenti, hogy mindig mindenki megall, es az indul eloszor tovabb, aki elobb ert oda. (Ha ketten egyszerre erkeztek meg, akkor a magyar kresz szerint dol el a sorrend.) A fifikas magyar esz persze rogton azt sugja, hogy hasznald ki, amig a sok balfasz megall, te meg - utolsokent is - hajts at lassitas nelkul, amig ok egymast nezegetik es azon toprengenek, hogy melyikuk is ert oda eloszor. Kicsit bunkosagnak hathat ez az o szamukra, de gyors es igazabol veluk sem szur ki, ugyhogy nehanyszor alkalmaztam.

Ha mar kresz: sok allamban (Kaliforniaban es Nevadaban igen) piros lampanal lehet kis ivben jobbra fordulni, ha nem jonnek balrol autok. Kicsit kenyelmetlen erzes elsore a piroson atsunnyogni, de mint mindent, ezt is meg lehet szokni... es mint sok mas szokas itt, barmi laza. ^^

Sok a motoros. Rengeteg. "Maci" Zozo a mennyben erezhette magat, mindenhol Harley-k cikaztak. Az amerikai motoros kultura erdekes dolog, a Hell's Angels ota a reszeve valt peldaul a naci vaskereszt szimbolum mertektelen hasznalata (kabatra varrva, motorra festve, visszpillanto olyan alakura formazva es igy tovabb...), de a hagyomanyos motoros sisak helyett is a masodik vilaghaborus nemet sisakokat hasznaljak. Ez inkabb a nonkonformizmusra torekvesben gyokerezik, mintsem a naci eszmek favorizalasabol, de egy europai embernek akkor is furcsa latni...

A sebesseghatarok is furcsak. Varoson belul magasabb, autopalyan alacsonyabb, mint otthon. A legtobben pedig betartjak, es egy hatsavos uton mondjuk nagyon-nagyon furcsa latni, hogy mindegyik sav majdnem egyutt mozog (elsore nem is erti az ember, hogy mi nem stimmel a latvannyal...), tehat a belso sav sem az esztelenul szaguldozok savja.

Ahol az angyalok elnek...

New York tulzsufoltsaga es egy utikonyvolvasassal toltott repulout utan 22-en este megerkeztunk Los Angelesbe. Az alaphangot mar az megadta, amikor a gep ablakabol meglattuk a felelmetes meretu fenytengert alattunk nyujtozni az ejszakaban. Los Angeles nem egy szokvanyos ertelemben vett varos, hanem egy szetfolyo, kulon teruletekbol, "varoskakbol" allo lukteto agglomeracio, amit hat-hetsavos autopalya-arteriak fonnak at. Auto nelkul egyszeruen keptelenseg ebben a varosban elni es kozlekedni, teljesen meg lettunk volna love, ha a tovabbi utiterveink miatt (is) nem foglalunk le magunknak egy kocsit a neten - de errol majd egy masik postban. A repteret elhagyva egy shuttle az autoberlo telepre vitt minket, ahol is sok-sok idegeskedes es asztalcsapkodas utan megkaptuk a kocsinkat. Az automata valtot hamar megszoktam, a szallast gyorsan megtalaltuk, a kocsit uresre pakoltuk, a tetot lenyitottuk (sok hely kell neki a csomagtartoban) , a szines rovidnadragokat es a hawaii ingeket felvettuk, igy mas mar nem maradt hatra, mint berakni a Ponyvaregeny filmzenejet a cedejatszoba es ejjel kettokor nekivagni az edes los angelesi ejszakanak... Hiaba szepitgetnek: befostunk. Elvesztettuk a fejunket, vigyorogtunk, rohogtunk, kurjongattunk. (A zsaruk fel percen belul levillogtak emiatt, de rogton lattak, hogy artalmatlan turistak vagyunk, ugyhogy rohogtek egy jot es elhuztak, meg a papirokat sem neztek meg.) Los Angeles csodalatos hely, foleg egy autoval! Minden tele van palmafakkal, gyonyoru oldtimerekkel, kubai hangulatu hazakkal, az utak baromi szelesek, raadasul az egesz varos es a kabrios "lowride" kocsikazas filmeket (Ponyvaregeny, A nagy Lebowski, The Long Goodbye stb) es jatekokat idez ("Az istenit, ez tiszta GTA!!!", mondogattuk egymasnak a Danival vigyorral teli pofaval). Mindenki tok laza, barhol megallsz, talalsz egy olcso kinai vagy mexikoi gyorsettermet es New Yorkhoz kepest kellemesebb az ido is. A foldrajzi korlatok hianya es az "agglomeracio/varos"-jelleg nagy udvarokat, nagy kerteket, szeles savokat es foleg szeles utakat eredmenyezett, ami New York klausztrofobiaja utan igazi feludules volt. Az oceant mar az elso ejjel meglatogattuk, hogy immar hivatalosan is atszeltnek nyilvanithassuk a kontinenst, de furodni nem furodtunk: a rendorok (akiknek mondtuk, hogy csak a beachre megyunk) figyelmeztettek, hogy ejjel illegalis, azonkivul Balatonhoz szokott lelkunknek eleg felelmetes is volt. Az elkovetkezo napok nagy reszet azonban a parton toltottuk. Egyszer Venive Beach-re mentunk, ami Los Angeles "belvarosahoz" es a mi szallasunkhoz is aranylag kozel volt (= fel ora autout...), kesobb pedig Huntington Beach-re, ismertebb neven Surf City-be (lasd az azonos cimu Ramones szamot), ami Kalifornia egyik szorfos paradicsoma es az Orange Country-nak hivott teruleten talalhato Los Angeles alatt. A forro homokon valo chillout es a hullamokkal valo birkozas tokeletesen elegendo volt nekunk, de sok kezdo szorfost lattunk (es meglepo modon keves igazan csinos cicat!), akik a deszkakkal kuszkodtek a vizen. A profik ki sem jottek szerintem, nem voltak igazan nagyok a hullamok. Csoveseket is talaltunk a parton, de a Nyugati teri aluljaroban elo tarsaiknal azert jobb dolguk volt szerintem, elvegre megiscsak Kaliforniaban heveresztek a homokban, a napsutesben egesz nap... Kulturalis jellegu programbol keveset terveztunk ide. A Los Angeles University-t azert meglatogattuk (ingyen WiFi!), hat kicsit pofasabb a mieinknel... Hollywoodbol a turistaknak szolo utcai szorakoztatokon es boltokon kivul nem sok latszik ki, a studioturahoz meg nem sok kedvunk volt. A jol ismert "Hollywood" feliratot kotelezo jelleggel lefotoztuk (itt csak ugy hivjak, hogy "The Sign"), a filmekbol ismeros Mulholland Drive-on vegighajtottunk, aztan kacskaringoztunk egyet a hegyen is a luxusvillak es az elottuk parkolo sportkocsik kozott (olyasmi, mint Buda, csak szazszor puccosabb, nagy rongyrazas az egesz, de stilusos, ezert egeszen szep). Elmondani nem sokat tudok abbol, hogy milyen volt. Los Angeles nem egyes konkret latnivalok miatt imadnivalo, hanem onmagaert, a hangulatert, a filingert. Talan a kepek es a videok at tudnak adni belole valamit (otthonrol tudjuk majd csak feltolteni oket). Az Under The Bridge-et pedig kicsit maskepp fogom hallgatni... Minden varosnak van szemelyisege, de LA-nak kulonosen eros. Igazan nem nehez szerelembe esni vele...

Nehany foto

Ugyan most egy kicsit nehezkesse valt a kepek felpakolasa a netre, de azert egy parat lassankent igyekszunk feltenni. Itt a galeria, a nyilakkal lehet bongeszni, a kepalairasokat meg igyekszunk majd kitolteni.