Magyarok a konyhán

Ezt a történetet jóval korábbról kell elkezdenem mesélni, mint ahonnan elkezdődött. Ugyanis az indította el bennünk (legalábbis Andrisban és bennem, Daniban) a folyamatot, hogy voltunk ezekben a nemzetközi önkéntes táborokban, ahol sokkal kevésbé munkaorientált és sokkal inkább haverkodás- és poénorientált volt a dolog. No és ezekben a táborokban mindíg volt valami kis "nemzeti specialitás főzés" az internacionális kultúracsere folyamán. Namost mi azt gondoltuk, hogy vagyunk annyira tökösek és lazák, hogy itt is megtesszük ezt a tömérdek meló és szívás közepette. Egyszóval elhatároztuk, hogy főzünk valami Magyart ezeknek a pecseknek itt Ámerikában. :D (természetesen, csak a konyhai csapatnak tehát 25 főre)

Az első akadály az volt, hogy meg kellett tudnunk van-e egyáltalán lehetőségünk itt egy ilyen partizán akciót bejátszani. A személy akit meg kellett céloznunk egy ilyen kaliberű kérdéssel az Mila volt, aki a konyhaigazgató (már láthattatok róla fotókat) és egy marha rendes arc, valamint Cseh ami mégpozitívabb irányba tolja az összképet.
Ezt a dolgot a lehető legjobban időzítettük ezt le kell szögeznem. Ugyanis a nagy kérdés a második/harmadik hét egy péntek estéjén hangzott el a Bogie's nevű közeli pub kinti teraszán, amikor éppen együtt iszogattunk és cimbiztünk a főnökkel. Ekkor Andris elérkezettnek látta az időt arra hogy megtudjuk Mila álláspontját erről a kérdésről. Az eredmény engem(Dani) eléggé meglepett, mivel nemcsak azt mondta hogy rendben, de még ő ajánlott időpontot: a két "Session" között, amikor az első adag gyerek már hazament, de a második adag még nem érkezett meg. Ilyenkor csak kb 3-400 főre kell főznünk* ezért nincs annyi meló, jobbak a körülmények a mi külön kis főzésünkhöz.

Ezután jött a következő probléma: el kellett volna döntenie a négy magyarnak, hogy mit is főzzünk/süssünk. A gulyás az természetesen alapból felkerült a lista elejére (ez volt a varázsszó Milánál is ;) ) , de mit még. Pár órányi agyalás, érvelés és veszekedés után emellett a menü mellett döntöttünk:

-Gulyás csipetkével(csak levesnek, nem egytálételnek, mert itt az nem szokás, meg akkor nem maradna hely a bendőkben a többi finomságra)
-Marhapörkölt galuskával
-Ecetes, fokhagymás uborkasaláta
-Majonézes krumplisaláta
-Rizskoh csokidarabokkal

Namost ez elég tisztességes listának tűnik (és az is) , amit egy napra rá mi is észrevettünk, mikor a szükséges hozzávalók listáját írtuk össze. Olyan számok jöttek ki, hogy 10kg marhahús, 10kg hagyma, 3-4kg krumpli, stb...
"Ennyit tutira nem fogunk kapni Milától!" - volt az első reakció, majd egyből követte a következő, miszerint túl sokat akarunk markolni ezért túl sokat fogunk elrontani. Megkezdődött a majd egy hetes menü- és mennyiségmódosítgatás. :) (tényleg így volt!)
Végül maradt a menü és leadtuk a rendelést is Milának.

Egy külön kis szösszenet a kömény. Nem volt kömény az egész konyhán és mikor épp elkezdtünk volna komolyabban parázni találtunk egy "cumin" nevű fűszert, amiről sejtettük hogy kömény lehet. Ki kellett próbálni, és rájöttünk, hogy nem az, hanem egy római kömény nevezetű fűszer (én mellesleg nem hallottam még soha róla) a kömény "caraway seed" angolul. De amikor éppen kipróbáltuk hogy a cumin kömény-e, akkor odajött Ido és Mila és elég keményen összevesztek azon, hogy akkor ez most melyik kömény is. Még a hangjukat is felemelték! :)
Végül a rejtély megoldódott, mert eltekertem a közeli áruházba és vettem köményt, azaz caraway seed-et így el tudtuk kezdeni a gulyást.

A módszer az volt, hogy csináltunk egy alapot tíz kiló marhából három kiló hagymából és egy kevés paradicsomból és paprikából. Amikor ez kész lett leválasztottuk belőle a harmadát vagy negyedét, ebből lett a gulyás, és a többiből lett a pörkölt. A gulyáshoz csipetkét csináltunk, a pörkölthöz meg galuskát akartunk, de nem sikerült. Nem tudjuk máig sem, hogy mi lehetett a probléma. Vagy nem volt jó a tészta vagy nem volt elég forró a víz, vagy nemtom(bár elég nehézkesen tudtuk csak melegíteni azt a baromnagy lábost). A krumplisalátát is megcsináltuk, de az csak két nap után érett be kellőképpen.

A legnagyobb gond a főzéssel az volt, hogy nem kezdtük el időben, legalábbis nem készültünk el addigra amikorra a többiek minden más munkával a konyhában. Már lehetett volna enni azt amit mindíg(a maradékokat) de a mi kajánk még nem volt kész. Erre mindenki elkezdett siettetni minket, kérdezketni hogy mikorra leszünk készen meg ilyenek. Eléggé idegesítő tud lenni az ilyen, főleg amikor mindenkinek a kedvére akarunk renni, értük csináljuk az egész tortúrát és akkor még ők cs*szegetnek.

A kész pörkölt... legalábbis ami maradt belőle tíz perccel elkészülte után

Azért mikor megízlelték a gulyást és a pörit már sokkal jobban értékelték azt a kis várakozási időt... ;)

Ahogy a kép is mutatja azért voltak akik hálásak is voltak nekünk. Az oroszoknak és az ukránoknak nagyon bejött a magyaros fűszerezés... Úgy látszik ők is hiányolták már az ízeket ebből az előrekészített műanyag és porkajákból álló étrendből. A pörkölt nagyon jól sikerült (Zozónak sok része volt benne), a gulyás inkább másnapra lett jó, az ubisali szintén isteni lett és a krumplisaláta is nagy sikert aratott pár nap múlva. Az egyedüli bibi a galuskával volt, de majd a tábor végén több időt szánunk rá és addig próbálkozunk amíg nem sikerül végre.
Külön kis pluszpontot is szereztünk magunknak Louis-nál, mert félretettünk neki egy adagot mindenből és másnap ebédre felszolgáltuk neki... öröm volt nézni ahogy búrja befelé a finom ízletes magyar ételeket.

A munka utáni kicsit ideges, eléggé boldog és mindenképpen kaotikus hangulat

Természetesen magunk után nekünk kellett feltakarítenunk, de a többi 'duty'-s akiknek a felmosás és a mosogítás lett volna a dolguk elmentek addigra mire befejeztük így mindenki után nekünk kellett takarítanunk. De ez lehet, hogy vele jár...

__________________________________________________
*: ilyenkor csak a Staff marad itt és azok a gyerekek akik egész nyárra jöttek táborozni.