Disznóvér, kóser só (visszatekintés)

Menzakaja - kóser, nem kóser?

Rövid válasz: nem, a táborban az általunk készített ételek alapvetően nem voltak kóserek.
Hosszú válasz: a kóserség nem egyértelmű fogalom, hanem különböző szintjei vannak. Ez így persze furcsa így, egy igazán nagyon-nagyon ortodox zsidó azt mondaná, hogy dehogynem, valami vagy kóser, vagy nem az. Akkor viszont úgy fogalmaznék, hogy számomra úgy tűnik, a vallási értelemben vett „zsidóságnak” vannak különböző szintjei: ki mennyire veszi szigorúan a Bibliában írott isteni törvényeket.

Disznóhúst például nem szolgáltunk fel és nem készítettünk soha egyszer sem a konyhában, mint ahogy tejtermékek és hús sem fordult elő a menüben egy étkezés alatt, mert ezek nagyon nem kóser dolgok lettek volna, azonban a felszolgált húsok nem voltak teljesen kóserek mégsem, mert ahhoz egy csomó speciális előírásnak teljesülnie kell, például az állat felnevelését és levágását illetően, valamint egy rabbi áldása is kell a húsra meg a felügyelete a gyárban. Ezek miatt a kóser hús sokkal drágább, mint a nem kóser, így hát csak annak készítettünk kóser ételeket, aki otthon sem evett soha semmi mást, ők pedig ­maroknyian voltak az egész táborban. De a poén az, hogy még így sem volt 100%-osan kóser, amit ettek, mert ugyan külön kanállal szedtük, mint a nem kósert, azonban mosogatás után ugyanoda kerültek a kanalak, mint ahogy a tálcák is, szigorú értelemben azonban ha egy kóser dolog nem kóserrel érintkezik (egy tányéron egyszer nem kósert ettek…), akkor az megszűnik kósernek lenni. (Az igazán ortodox zsidó otthonban külön főző- és étkészletet használnak a tejet tartalmazó és a húsételek elkészítésére és elfogyasztására.) Egyszóval ez a kóserség egy érdekes dolog, és túl könnyű lett volna nem komolyan venni, ami hiba, mert ha valakinek egy bizonyos szintnyi kóserség még kell, akkor nekünk, konyhásoknak, az a feladatunk, hogy legalább annyi kóserségi szintet biztosítsunk…
A kóserség „hivatalos” előírásairól és törvényeiről bővebben itt lehet olvasgatni:
Wikipedia bejegyzés