Eisner Camp

Elérkezett az idő, hogy egy kicsit többet megtudjanak a kedves olvasók a táborról, amiben már több, mint két hónapja élünk. Táborunk neve URJ Eisner Camp. United Reform Judaism nevű non-profit szervezet 12 táborának egyike. Ezek közül a második legnagyobb Eisner. A közelben van egy másik URJ tábor, Crane Lake, ami azért érdekes, mert Eisnernek és Crane Lakenek közös igazgatója van, a mi "Leopárdléptű" Louisunk. Persze ő sokkal több időt tölt nálunk, mint Crane Lakeben.

A tábor látszólag olyan, mint az otthoni táborok, csak sokkal nagyobb, sokkal több és jobb állapotú sportpálya van. Focipályából kettő is, egy nagy kapus, füves és egy kis kapus "terem-jellegű" (nem beton!). Kosárpályából is van legalább kettő, van itt teniszpálya, konditerem (bár nem túl jó), természetesen baseballpálya, mászótorony, két medence (az egyik olyan mély, hogy ugrálni is lehet), boxbábú, pingpongasztalok, csocsóasztal, airgame, a tavon lehet csónakázni, meg "vizibiciklizni"... Egyszóval minden lehetőség megvan a sportolásra. A gyerekeknek van külön biciklis foglalkozás és a staff számára is van egy pár bicikli, amiket, ha szabadok, el lehet vinni (kizárólag sisakkal együtt). A bunkok nem valami kényelmesek, sokan laknak bennük, de mi és szerintem a gyerekek sem töltenek túl sok időt a házakban. A táborban van az étkezőn kívül mégegy nagy épület, ahol az egész tábor elfér, egy légkondicionált, színháznak nevezett terem.

Két iroda is működik, az egyik mindenféle ügyintézés céljából, a másik meg csak a levelek és csomagok fogadására és kiadására van. Az előbb említettben van egy széf, ahova a staffosok elzárhatják értékeiket. Pár héttel a tábor kezdete után a staff lounge-ba hoztak zárható fiokú szekrényeket, amikbe szintén el lehet zárni a féltett tárgyakat. Nem mintha a táborban lopnának. A mi bunkunk kívételé ez alól, mert onnan sorra tűnnek el a dolgok, de hát mi vagyunk a kelet-európaiak. A lockernek a kulcsáért, ha elveszítjük 20 dolcsit kell fizetni. Táborbaérkezésünk után első dolgunk az volt, hogy átvegyünk egy nagy kukászsákot tele lepedővel, takaróval, kispárnával és törölközővel. Ezeknek a dolgoknak mindegyiknek külön ára van, ha elveszítjük. Bunkunkban a törölköző a legnépszerűbb tárgy a tolvajok között (egy egyszerű fehér törölközőről van szó).

Mosás úgy működik, hogy minden csütörtök reggel lerakjuk a laundrybag-ünket (ezt is a tábortól kaptuk, olyan, mint egy nagy zöld tornazsák rajta a nevünkkel) egy kijelölt helyre, és pénteken kapjuk vissza ugyanoda. Akik már voltak itt előző években, azok óvva intettek a laundry használatától, mert mondták, hogy mindent összemosnak, meg eltűnnek a dolgok, és inkább a közeli mosodát ajánlották, ahol 5 dolcsiért kimoshatunk 5 kiló ruhát. Mi idő és pénz hiányában inkább a tábor által biztosított mosást használjuk (nem a táborban mossák, egy cég intézi). Eddig még nem veszett el semmink (bár lehet, hogy a törölközők és Andris alsónadrágjai és zokniai nem tolvajok zsákmánya lett), de volt már rá példa, hogy olyan dolgot találtam a zsákomban, ami nem az enyém volt. Igaz nem is mossák ki rendesen a ruhákat, mert a konyhán készített minden kaja "illata" érezhető a polónkon, de legalább az egyéb szagokat kimossa.

Ha valakinek a sportolástól, a kemény munkától:) vagy mástól megfájdul valamilye, akkor elmehet az infirmarynek nevezett orvosi szobára. Én két ok miatt is voltam már ott (azokat az eseteket nem számolva, amikor vizet vittem a konyháról...). Amikor meghúzódott a karom, kaptam rá fáslit, krémet, két aspirint, meg egy melegvizes zacskót (valami kémiai reakció hatására, ha a zacskóban lévő két vegyi anyag összekeveredett, a zacskó felforrósodott). Meg is gyógyultam egy hét alatt. Másrészt amikor megégettem magam, akkor is bekenték valami fertőtlenítővel, és bekötözték. Dani a köhögésére is kapott gyógyszert (már amikor nem felejtett elmenni érte). Persze nincs minden ingyen. A konyhán dolgozó egyik lánynak nagyon bedagadt a szeme, és neki fizetnie kellett a 60 dolláros szemcseppet.

A tábor nagy területe miatt, egyik pontból a másikba való eljutás sok időbe is telhet, így a fontos emberek (Louis, egyéb igazgatók...), illetve akiknek a munkájuk során sok és nehéz dolgokat kell magukkal vinniük golfkocsikal közlekednek. Így nekünk konyhásoknak is van két ilyen kis kocsink (az egyik elektromos, másik benzines), amit mi mint storageboyok elég sokat használunk. A táborban legalább harminc ilyen kocsi van, mindegyik saját biztosítással. Ezt onnan tudom, hogy azegyik konyhás lány tolatás közben nekiment egy volvonak és összetörte a lámpáját. Louis mondta, hogy nincs semmi baj, mert a biztosítás fedezi.

A napi háromszori étkezésen túl, a gyerekek nagy örömére (és a mi nagy bánatunkra, mivel mi csináljuk), az ebéd és a vacsora között snack van. Ilyenkor jágkrémet, gyümölcsöt vagy tejet és kekszet osztunk. Péntekenként shabbat alkalmával este 11-kor a staffnak van egy onegnek nevezett második vacsora, amikor mindenféle sütiket (cheesecake!!!!), gyümölcsöket vagy alkalmanként rendelt kínai ételt lehet enni (szerencsére ez a szakácsok dolga, mi csak elkészítjük a gyümölcsöstálcákat...). Hetente a gyerekeknek többször, nekünk egyszer édességosztás van, amikor csokiért vagy gumicukorért lehet sorbaállni.

Ha valaki el akarja hagyni a tábor területét, akkor a kijárathoz közeli security gazebo-nál (kunyhó) elhelyezett könyvbe be kell írnia, hogy mikor megy ki és miért. Visszaérkezéskor pedig be kell jelentkeznie. Erre azért van szükség, mert ha történik valami természeti vagy egyéb katasztrófa, akkor a táboriak tudni szeretnék, hogy ki hol van. Ugyanígy be kell magunkat írni egy másik könyvbe minden este, amikor a bunkunkba megyünk (fél 1 előtt), hogy tudják, hogy mindenki megvan. Persze mi egyiket sem használjuk rendesen, de eddig nem volt belőle gond. Egyébként már rájöttünk, hogy itt a táborban nagyon sok szabály van, amiknek a betartásást senki nem ellenőrzi, és ezért senki nem is tartja be őket (pl. a tábori tájékoztatóban volt, hogy nem lehet videólejátszásra alkalmas készüléket hozni a táborba, de mindenki laptoppal mészkál). A táborból kétféleképpen lehet kimenni. Az egyik lehetőség, hogy az ember a kocsiúton megy, és az automatikusan működő (csak autóknak) kapunál kimászik, vagy ezen kapu mellett, egy ösvényen átlép egy láncot.

Nem "járókelőbarát" kapu

Sok ember szülinapja esik a tábor idejére, és hát azt nem lehet megengedni, hogy a gyerekek szülinapja ünneplés nélkül teljen el. Mivel a staffosok sem ünnepelhetnek alkoholtilalom miatt, így mindenkit ünnepelnek. Az ünneplés abból áll, hogy az ebéd után, amikor mindenki csomagolja a szemetet, meg a mosatlant, kihívják a színpadra a szülinaposokat, eléneklik nekik a Happy birthday-t héberül, kap egy tortát három gyertyával, és felvesz egy idióta sapkát, aminek a tetején szintén gyertyák vannak. Sajnos most még képeink nincsenek, de majd Mazsi ünneplését megörökítjük:) A torta egyébként fagyasztott műanyagdobozos torta, ami tucatszám áll a fagyasztóban.

A tábor maga elég jó helyen van. Tizenöt percre van a Bogie's nevű pub, ahol lehet biliárdozni meg inni. Ugyanilyen távolságra van (csak másik irányba) BigY, ami egy nagy supermarket, mellette Liquor Store, bank, drogéria, mosoda, műszaki cikkeket árusító bolt és egy benzinkút. Fél órára van egy másik Liquor Store, ami tovább van nyitva, és van egy harmadik is, de az legalább egy órányi távolságban, bowlingos hely közelében. Ide csak kocsival szoktunk menni, pontosabban kisbusszal (van-el). Minden este, kivéve pénteken és szombaton, amikor shabbat miatt nem szabad elhagyni a tábor területét, járatszerűen indulnak ezek a kisbuszok. Valamint szabadnapunkon elmehetünk a közeli (egy óra az út) Pittsfield-be, ahol egy nagy bevásárlóközpont van és nem sokkal messzebb a Lee nevű outlet, ahol mindenféle ruhát lehet kapni olcsón. De erre csak akkor van lehetőség, ha a sofőrök éppen ráérnek, és van elég ember aki menni akar.

A tábornak három ilyen kisbusza van, de a képen csak kettő látható :)

Szabadidőnk legnagyobb részét a staff lounge-ban töltjük, ami csak a staff számára fenntartott helyiség. Itt van az öt darab (több, mint 200 emberre!) számítógép, egy nagy plazmatévé dvdlejátszóval, pingpongasztal, csocsóasztal, italautomaták, és alváshoz nagyon kényelmes kanapék. Ha inni akarunk, akkor vagy a tábortől öt percre lévő híd alá megyünk, vagy újabban felmegyünk a hegyre, ahol az erdőben tábortüzezünk, jókat kajálunk vagy zenélünk.

Kilátás a hegyről

Táborunk toleránsabb a melegekkel szemben, mint az ehhez hasonlóak. A staffasok között is vannak (5-6 emberről hallottuk), sőt a nagyobb gyerekek csoportjában is van egy meleg pár. Állítólag még külön meleg találkozó is van minden héten. Elég nagy meglepetésként ért minket, Danit és engem, amikor egyik nap cigizés közben a meleg témáról kérdeztem Mike-ot, az amerikai srácot, akivel beszélgetni szoktunk. Mondta, hogy igen vannak, a staff-ban is hárman, "Me, Ben and Adam". Dani mintha nem hitt volna fülének visszakérdezett, hogy "WHAT??????". Mire Mike elismételte. Dani elég nehezen tudta feldolgozni a hírt, hogy akivel már többször beszélgettünk, arról kiderül, hogy meleg. Engem inkább az lepett meg, hogy ilyen nyiltan beszél róla, hisz nem ismerjük őt, ő sem ismer minket.

A tábortól szálláson és ellátáson kívül is kapunk azért dolgokat. A tábor elején kaptunk két konyhás pólót és egy konyhás sapkát, mint minden staff, névtáblát, és egy EisnerCamp-es kis tornazsákot. Elvittek minket Six Flags-be, és egyszer egy mozira is befizettek. Bostonba is biztosítottak buszt, de azon túl mást nem. Egyszer Louis hálája jeléül adott nekünk egy-egy belépőjegyet a közeli welnessközpontba, de aki volt, azt mondja, hogy nem valami nagy cucc. Mi nem mentünk még el, valószínüleg nem is fogunk. Az egyik lengyel sofőr mondta, Psemik, hogy ez teljesen igaz, hogy nagyon hálásak a Kitchen Staff-nak a rengeteg munkáért, de mégsem annyira, hogy különösebben megjutalmazzanak, Louis csak az izraelieket jutalmazza. De hát nem is ez a lényeg. Az utolsó elötti este a konyhán felszolgált kólás és egyéb üditős üvegek és fémdobozok visszaváltásából kapott pénzből buli lesz a konyhán, előreláthatólag sok-sok alkohollal. Már nincs is olyan messze:)